Őszi darulesekre várják a látogatókat a szegedi Fehér-tónál

• Jó hírek
• 2025. október 31.
• 0

A Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság túravezetői közreműködésével felejthetetlen élményben lehet részük azoknak, akik ellátogatnak az őszi darulesek egyikére a szegedi Fehér-tóhoz – közölte az intézmény a honlapján.

Az ősz egyik leglátványosabb természeti eseménye a darvak (Grus grus) ezreinek vonulása a Dél-Alföld égboltján. A kelet-európai állomány egyik legfontosabb gyülekezőhelye a szegedi Fehér-tó és környéke, ahol a madarak október végétől egészen az első fagyokig nagy számban tartózkodnak, mielőtt továbbindulnának déli telelőhelyeikre.

A darvak napi ritmusa jól megfigyelhető: napkeltekor a szántókon és gyepeken keresnek táplálékot, majd naplementekor hangos krúgatással térnek vissza éjszakázóhelyeikre, leggyakrabban a halastavakra. A látványos behúzások idején a darules résztvevői gyakran a fejük fölött repülő százakat csodálhatnak meg.

Az idei első darules szombaton lesz Sándorfalván, amelyre az érdeklődők online, a nemzeti park honlapján jelentkezhetnek. A programot ezt követően november 8-án, 15-én, 22-én és 29-én is megrendezik.

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesülettel közösen szervezett eseményen a látogatók először a darvak életét bemutató filmet tekinthetik meg a Szalakóta Látogatóközpontban, ahol madárbarát bolt is működik, majd a helyszínen figyelhetik meg az éjszakázni érkező madarakat.

A darvak többsége a tartós hideg beköszöntével elhagyja a Kárpát-medencét, és Európa déli vidékein vagy Észak-Afrikában telel. Az utóbbi években azonban egyre több esetben fordul elő, hogy nagyobb csoportjaik nálunk maradnak a télre – például a Pusztaszeri Tájvédelmi Körzethez tartozó Büdös-széken.

A 190–200 centiméteres szárnyfesztávú daru tollazata palaszürke, fején és nyakán fehér sáv húzódik, amely élesen elüt fekete arcától és fejtetőjétől. Rendkívül éber madár: ha veszélyt sejt, hosszú nyakát magasra nyújtja, és mozdulatlanul figyel.

Költőterületein – Eurázsia erdős, sztyeppés vidékein – füvet, növényi hajtásokat, rovarokat, időnként kisebb halakat, emlősöket és madárfiókákat fogyaszt. Vonuláskor inkább kultúrnövények magvait és terméseit eszi, míg tavasszal és nyáron főként rovarokkal táplálkozik. Vonuló csapatai rendezett V-alakban vagy egyenes vonalban repülnek, ellentétben a gólyákkal, amelyek ugyanúgy kinyújtott nyakkal, de sokkal rendezetlenebb csoportokban szállnak.

Magyarországon a 19. század végéig még költött, napjainkban azonban főként tavaszi és őszi átvonuló faj. 2015 nyarán – több mint egy évszázad után először – a Marcal völgyében, majd 2021-ben a Rába mentén figyeltek meg költőpárokat. A szakemberek szerint ezek a párok évről évre visszatérhetnek, és nem kizárt, hogy a Csanádi pusztákon is megtelepedett már egy.

Forrás: MTI