Mennyit ér valójában egy városi fa? Műholdakról vizsgálták Európa városait

• Jó hírek, Környezetvédelem
• 2026. október 11.
• 0

Árnyékot ad, mérsékli a burkolt felületek felmelegedését, párologtat, élőhelyet biztosít, és egyszerűen kellemesebbé teszi a környezetet.

A városi fák előnyeit régóta ismerjük, egy 2026-ban megjelent nagyszabású európai kutatás azonban ennél konkrétabb kérdésre kereste a választ: mérhető-e, mennyivel hűvösebbek azok a városi területek, ahol több a fa?

A kutatók nagy felbontású távérzékelési adatok és gépi tanulási módszerek segítségével több európai város területi különbségeit vizsgálták. Az eredmények szerint a városi lombkorona-borítottság az egyik, sőt a vizsgált tényezők közül a legerősebb meghatározója volt annak, hogyan alakul a felszíni hőmérséklet a városokon belül.

A műholdak azt is megmutatják, hol forrósodik fel a város

A kutatás nem egyszerűen a városokat hasonlította össze a környező vidéki területekkel. A vizsgálat során Európa városait 100 × 100 méteres egységekre bontották, majd többféle adatot kapcsoltak össze. Felhasználtak többek között 3 méteres felbontású lombkorona-magassági adatokat, épületekre, utakra és más területhasználatokra vonatkozó információkat, valamint a Landsat műholdak 30 méteres felbontású felszínihőmérséklet-adatait.

Így nem egyszerűen azt vizsgálták, hogy egy város melegebb-e a környezeténél, hanem azt, miért lehet ugyanazon városon belül az egyik terület jóval forróbb a másiknál. A válaszban a lombkorona-borítottság bizonyult a legerősebb vizsgált tényezőnek.

Amikor két szomszédos, 100 × 100 méteres területet hasonlítottak össze, és az egyikben legalább 50 százalékkal nagyobb volt a fák borította terület, több mint 75 százalékos valószínűséggel a nagyobb lombkoronával rendelkező egység bizonyult hűvösebbnek. Nyáron ez az arány akár 87 százalékig is emelkedhetett.

Akár egy Celsius-fok is számíthat

A modellezés szerint a lombkorona növelése egy 100 × 100 méteres városi területen akár 1 Celsius-fokkal is csökkentheti a területre átlagolt felszíni hőmérséklet mediánját, a legerősebben reagáló területeknél pedig a modellezett hűtés elérhette a 2 Celsius-fokot. A kutatás ugyanakkor nem azt állítja, hogy minden egyes fa ennyivel hűti le a környezetét. Az eredmények egy egész, vegyesen beépített 100 × 100 méteres terület átlagos felszíni hőmérsékletének változására vonatkoznak.

Ez azért fontos különbség, mert a kutatók felszíni hőmérsékletet vizsgáltak, nem a közvetlenül az emberek által érzékelt levegő-hőmérsékletet. A műholdas mérés a tetők, utak, burkolatok, növényzet és más felszínek hőállapotát érzékeli. A tanulmány éppen ezért nem azt mondja meg, hány fokkal lesz hűvösebb egy fasorban sétálva az ember, hanem azt mutatja meg, hogyan változik egy városi terület teljes felszíni hőterhelése.

A fák hűtőhatása több folyamatból áll össze. A lombkorona árnyékolja az aszfaltot, a járdát, a falakat és más felületeket, így azok kevésbé melegszenek fel közvetlen napsugárzás hatására. Emellett a növények párologtatnak is: a talajból felvett víz egy része a leveleken keresztül a légkörbe kerül, ami energiát von el a környezetből. Az árnyékolás és a párologtatás együtt jelentős szerepet játszhat a városi hőterhelés mérséklésében.

Délen különösen erős lehet a hatás

A kutatás földrajzi különbségeket is feltárt. A fák hűtőhatása különösen a melegebb dél-európai városokban volt jelentős a nyári időszakban. A fővárosokra vonatkozó modellek szerint a 20 százalékos lombkorona-növelés a medián felszíni hőmérsékletet az északi városokban nagyjából 0,25, a déli fővárosok egy részében pedig akár 0,5 Celsius-fokkal is csökkenthette.

Ennek várostervezési szempontból is lehet jelentősége. A sűrűbb beépítés, különösen a nem lakófunkciójú épületek nagyobb aránya, rendszerint magasabb felszíni hőmérséklettel járt együtt. A modellek szerint azonban a lombkorona növelése ennek egy részét ellensúlyozhatja. Egyes forgatókönyvekben 30 százalékkal több fa már megfordíthatta a sűrűsödéshez kapcsolódó melegedési tendenciát, és további nettó hűtést eredményezhetett.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy bármilyen városrészben elegendő néhány új facsemetét elültetni. A kutatás kifejezetten a lombkorona arányának jelentőségét mutatja, vagyis a már kialakult, érdemi árnyékot adó növényzet számít igazán. A tanulmány szerint egy 0,5 Celsius-fokos nyári felszínihőmérséklet-csökkentéshez a legtöbb városi területen 20-50 százalékkal nagyobb lombkorona-borítottságra lehet szükség, egy 1 fokos csökkentéshez pedig jellemzően még ennél is több zöldfelület kellene.

Nemcsak fát kell ültetni, hanem életben is kell tartani

A kutatás egyik fontos gyakorlati tanulsága, hogy a városi zöldítésnél nem pusztán az számít, hány fát ültetünk el. Egy frissen telepített facsemete és egy nagy lombkoronájú, évtizedek óta fejlődő fa hűtőhatása nyilvánvalóan nem azonos.

A városi környezetben a fiatal fáknak megfelelő gyökértérre, vízre és gondozásra van szükségük ahhoz, hogy idővel jelentős lombkoronát alakítsanak ki. A faültetés ezért hosszú távú befektetés: a valódi klímavédelmi és hőmérséklet-mérséklő hatás akkor válik igazán számottevővé, amikor a növény eléri azt a méretet, amely már nagyobb területet képes árnyékolni és párologtatni.

A 2026-os európai kutatás számszerű adatokkal erősíti meg azt, amit egy forró nyári napon egy fasor alatt már néhány lépés után érzékelhetünk. A városi fa nem pusztán díszítőelem, hanem a települési hőterhelés mérséklésének egyik fontos eszköze. Az értékét ezért nemcsak abban érdemes mérni, mennyibe került elültetni, hanem abban is, hogy évtizedeken keresztül mekkora lombkoronát képes fenntartani egy egyre melegebb városi környezetben.