Hőkupola és kevés csapadék: így alakult ki a 2026-os rendkívüli nyári aszály

• Környezetvédelem
• 2026. október 12.
• 0

A nyugati szelek északabbra tolódása és az anticiklonok erősödése is hozzájárulhatott a 2026-os rendkívüli nyári aszály kialakulásához.

A 2026-os rendkívüli nyári aszály kialakulásában meghatározó szerepe lehetett egy évek óta tartó, globális méretű légköri cirkulációváltozásnak. A jelenség hosszú távú alakulása egyelőre bizonytalan, de ha folytatódik a légkör felmelegedése, a jelenlegi áramlási helyzet tartósabbá válhat, és a most tapasztalt hatások is visszatérhetnek.

Erről a HungaroMet honlapján, a met.hu-n megjelent tanulmány számol be. A szerzők, Horváth Ákos, a siófoki obszervatórium vezetője és Breuer Hajnalka meteorológus a légköri áramlások változását és annak következményeit elemezték.

Kevesebb nedvesség jutott a mérsékelt égövbe

A tanulmány szerint a nyugati szelek övének északabbra húzódása, valamint a sivatagi anticiklonok erősödése miatt kevesebb nedvesség érkezett a mérsékelt égövbe. Ez a ciklonok aktivitását is visszafogta, így tovább csökkent a trópusi térségek felől érkező nedvesség mennyisége.

A melegebb levegő több vízgőzt képes telítetlen állapotban megtartani, ezért a kisebb nedvességáramlás mellett kevés felhő képződött. A nyár első felében a napsütés így hosszabb ideig és erősebben melegíthette a felszínt. A felmelegedés tovább fokozta a kiszáradást, és kialakulhatott a szakértők által hőkupolának nevezett állapot.

A száraz talaj tovább fokozta a forróságot

Európában a nyár első felében a Szahara felől érkező anticiklonhoz kapcsolódó első hőhullám, a magas napállás és a száraz talajfelszín együtt járt azzal, hogy a Medárd-időszakra jellemző, zivatarokkal kialakuló csapadék szinte teljesen elmaradt. A tanulmány szerzői szerint ez elősegítette a további felmelegedést és a rendkívül aszályos nyár kialakulását.

A Kárpát-medencében eközben a nyugati szélrendszer tengelye északabbra helyeződött, a déli és délnyugati anticiklonok pedig szinte állandóan jelen voltak. Emiatt az alapvető légáramlás jellemzően északnyugati irányú volt.

A határok mentén esett, az ország belsejében alig

Az északnyugati szél erősítette a medencehatást, miközben az északon elvonuló vagy az országot csak érintő hidegfrontok alig hoztak csapadékot. A légkörben eleve kevesebb nedvességből főként a hegyek által feláramlásra késztetett levegőből hullott ki eső. Ez magyarázhatja azt a benyomást, hogy Magyarország határai mentén többfelé volt csapadék, miközben az ország belsejében alig esett.

A meteorológusok szerint a jövő egyik fontos kérdése, hogy tartóssá válik-e a mostani cirkulációs helyzet. Ha a déli és északi térségek közötti hőcsere csökken, megerősödhet a poláris hideg, és a ciklonok pályája ismét délebbre tolódhat. Ez kedvezhet a nedvesebb nyarak visszatérésének, de a tanulmány alapján ennek bekövetkezése egyelőre nem tekinthető biztosnak.

Forrás: MTI