Nem csak a folyók apadnak: a víztartalékok is egyre nagyobb nyomás alatt vannak

• Jó hírek, Környezetvédelem
• 2026. október 6.
• 0

A vízhiány jeleit nem mindig könnyű időben észrevenni. Egy folyó akkor is tovább folyhat, amikor évről évre kevesebb víz halad át a medrében, ahogyan a kutakból is jöhet még elegendő víz akkor, amikor a felszín alatt már fogyatkoznak a tartalékok.

A világ vízkészleteinek állapotáról szóló legfrissebb jelentés szerint nem csupán egy-egy száraz évvel kell számolni, hanem egyre több helyen hosszabb távú vízkészlet-csökkenés rajzolódik ki. Ez a mezőgazdaság számára különösen fontos kérdés, hiszen a termeléshez nem elég az, hogy egy adott évben mennyi csapadék hullik. Az is meghatározó, hogy mennyi víz maradt a rendszerben a korábbi időszakokból, milyen állapotban van a talaj és a talajvíz, illetve mennyire képesek újratöltődni ezek a készletek.

Egyre ritkább a megszokott vízjárás

A 2025-ös adatok alapján a világ folyói az elmúlt több mint három évtized egyik legszárazabb évét zárták. A globális vízgyűjtő területek 36 százalékán a folyók vízhozama a megszokottnál alacsonyabb volt, miközben már hetedik egymást követő éve kisebbségben vannak azok a vízgyűjtők, ahol normális vízjárást mérnek. A 2025-ös évben ezek aránya mindössze 34 és 38 százalék között alakult, szemben az 1991 és 2020 közötti időszak 46 százalékos átlagával.

A számok ugyanakkor nem azt jelentik, hogy a bolygó minden térségében egyre kevesebb a víz. A hidrológiai viszonyok sokkal inkább szélsőségesebbé és kiszámíthatatlanabbá váltak. Miközben egyes régiókban súlyos vízhiány alakult ki, máshol az átlagosnál jóval magasabb vízhozamokat regisztráltak. 2025-ben például Dél- és Délkelet-Ázsia, valamint Dél-Amerika egyes térségei több vízzel rendelkeztek, Kelet-Európában, a Közel-Keleten és Közép-Ázsiában viszont több területen normál alatti vagy jelentősen alacsony folyóvízhozamokat mértek. A probléma éppen ezért nem egyszerűen a „kevesebb víz”, hanem az, hogy egyre nehezebb kiszámítani, mikor, hol és milyen mennyiségben áll rendelkezésre.

A mezőgazdaság szempontjából ez különösen komoly kihívás. A növényeknek nem pusztán meghatározott mennyiségű vízre van szükségük, hanem arra is, hogy az a megfelelő fejlődési időszakban álljon rendelkezésre. Egy nagyobb esőzés tehát nem feltétlenül képes pótolni egy hosszabb száraz időszak vízhiányát, különösen akkor, ha a talaj már kiszáradt, vagy a csapadék rövid idő alatt, nagy intenzitással érkezik.

A felszín alatt is fogyhat a tartalék

A folyók apadását könnyű észrevenni, a felszín alatti vízkészletek változását azonban sokkal nehezebb. A legfrissebb adatok szerint a vizsgált kutak csaknem kétharmadánál a vízszint 2025-ben eltért a történelmi normál tartománytól. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a kutak kétharmadánál kiszáradás vagy közvetlen vízhiány alakult ki. A kép ennél árnyaltabb: mintegy 34 százalékuknál normál alatti vagy jelentősen normál alatti, körülbelül 31 százalékuknál pedig normál feletti vagy jelentősen magas vízszinteket mértek.

A kedvezőtlen jel inkább az, hogy az egyensúly az előző évhez képest tovább tolódott a hiány irányába. Összesen 51 ország több mint 43 ezer megfigyelőállomásának adatai alapján tartós talajvízhiányt is azonosítottak Közép- és Kelet-Európa bizonyos területein, az Egyesült Államok középső részén, Mexikóban, Chilében, Brazíliában, Dél-Afrikában, Északnyugat-Indiában és Ausztrália déli térségeiben. Több régióban ráadásul nem egyetlen rossz év eredményeiről van szó, hanem többéves, fokozatos vízkészlet-csökkenésről.

Ez azért veszélyes, mert a felszín alatti vizek sokszor természetes pufferként működnek a szárazabb időszakokban. Amíg a tartalék rendelkezésre áll, a rövidebb csapadékhiányt könnyebb átvészelni. Ha azonban több száraz év követi egymást, miközben az öntözési igény is növekszik, a készletek utánpótlása egyre nehezebbé válhat. A mezőgazdaságban ezért nem lehet kizárólag az éves csapadékmennyiségből kiindulni: legalább ennyire fontos a talajban tárolt víz, a talajvíz szintje, a folyók utánpótlása és az, hogy ezek a rendszerek milyen gyorsan képesek regenerálódni.

A gleccserek is veszélyesen zsugorodnak

A szárazföld vízkészletének alakulását nemcsak a folyók és a talajvíz befolyásolja. Fontos szerepe van a hóban és jégben tárolt víznek is, különösen azokban a térségekben, ahol a hegyvidéki vízkészletek jelentős utánpótlást biztosítanak a folyóknak. 2025 hidrológiai évében a világ gleccserei összesen mintegy 408 gigatonna jeget veszítettek, és ez már a negyedik egymást követő év volt, amikor mind a 19 nagy vizsgált gleccserrégió nettó tömegveszteséget mutatott.

A gleccserek természetes víztározóként viselkednek: a hidegebb időszakokban vizet tárolnak, majd az olvadási időszakban fokozatosan juttatják azt a folyókba. Az olvadás felgyorsulása ezért eleinte akár több vizet is eredményezhet a folyókban, de ez az előny nem tarthat örökké. Ahogy maga a jégtömeg egyre kisebbé válik, egy ponton már nem lesz elegendő jég ahhoz, hogy ugyanolyan mennyiségű olvadékvíz álljon rendelkezésre. Ezt a fordulópontot nevezik „peak water”, vagyis vízhozamcsúcs állapotnak.

A jelentés szerint egyes, kisebb gleccserekkel rendelkező térségekben, köztük Közép-Európában, ezt a pontot már el is érhették. Ez hosszabb távon azért fontos, mert a gleccserek olvadásából származó víz csökkenése érintheti az öntözést, az ivóvízellátást és az energiatermelést is. A folyamat méretét jól érzékelteti, hogy 2023 és 2025 között a világ gleccserei összesen mintegy 1400 gigatonna vizet veszítettek.

A gazdálkodásban egyre fontosabbá válhat a víz megtartása

A vízhiány hatásait a mezőgazdaság már rövid távon is megérzi, hosszabb távon azonban az jelenthet igazán nagy problémát, ha a korábban rendelkezésre álló természetes tartalékok fokozatosan kimerülnek. Több egymást követő száraz évben ugyanis az öntözésre nagyobb szükség lehet, ez viszont tovább növelheti a felszíni és felszín alatti vízkészletek terhelését. Egy idő után már nem az lesz az egyetlen kérdés, hogy egy adott évben sikerül-e elegendő vizet biztosítani a növényeknek, hanem az is, hogy marad-e elegendő tartalék a következő aszályos időszakra.

Ez az alkalmazkodás módját is megváltoztathatja. A pontosabb vízfogyasztás-mérés, a veszteségek csökkentése, az öntözés hatékonyságának javítása, a víz visszaforgatása és a talaj vízmegtartó képességének növelése egyre fontosabb lehet. A gazdálkodásban pedig felértékelődhetnek azok a megoldások, amelyek nemcsak a pillanatnyi vízhiány kezelésére, hanem a talaj és a vízkészletek hosszú távú állapotának megőrzésére is törekednek.

A világ vízkészleteinek állapotáról készült friss jelentés egyik legfontosabb üzenete éppen ezért az, hogy önmagában még nem megnyugtató, ha egy folyóban folyik a víz, vagy egy kútból továbbra is lehet vizet nyerni. A valódi kérdés az, hogy mennyi tartalék marad a rendszerben, és milyen gyorsan képesek ezek a készletek újratöltődni. Ha a felszíni és felszín alatti vizek, a talajnedvesség és a hegyvidéki jégkészletek egyszerre kerülnek nyomás alá, az már nem egyetlen ágazat problémája, hanem a mezőgazdaság, az ipar, az energiaellátás és a társadalom egészének alkalmazkodási kérdése.