Mik ezek a furcsa, gömbölyű képződmények a fákon?

• Jó hírek, Környezetvédelem
• 2025. október 15.
• 0

Az erdőket, mezőket járva különös képződményekre bukkanhatunk cserjék, fák, néha lágyszárú növények rügyein, virágain, levelein, hajtásain.

Első pillantásra apró terméseknek tűnhetnek, valójában azonban egészen másról van szó: gubacsokról – hívja fel a figyelmet a Körös-Maros Nemzeti Park.

A gubacs egy sajátos növényi szövetburjánzás, amelyet rendszerint egy rovar vált ki. A gubacsdarázs például megszúrja a növényt, és a szúrás nyomán keletkező járatba petéit a növénybe juttatja. A növény erre reagálva elkezd szövetszaporulatot képezni – ebből lesz a gubacs.

Nemcsak rovarok idézhetnek elő ilyen elváltozást: gombák, fonálférgek vagy atkák is képesek rá. A leglátványosabb gubacsokat azonban a rovarok, köztük is az apró, alig néhány milliméteres, hártyásszárnyú gubacsdarazsak hozzák létre – amelyek egyáltalán nem hasonlítanak a jól ismert sárga-fekete csíkos rokonaikra.

A növénybe juttatott petéből kikelő lárva olyan anyagokat bocsát ki, amelyek beindítják a növényi sejtek burjánzását. Ennek eredményeként alakulnak ki a különböző méretű, formájú és színű gubacsok. A lárva a gubacs közepén megbúvó kamrában fejlődik, a körülötte lévő növényi szövettel táplálkozik, majd amikor kifejlődik, kirágja magát és elhagyja a „lakást”.

A gubacs azonban nem mindig egyedülálló otthon. Gyakran más rovarfajok is beköltöznek, például lepkék vagy egyéb apró rovarok, amelyek maguk nem tudnak gubacsot képezni, de szívesen rakják petéiket a kész „lakásba”. Ezek a hívatlan vendégek többnyire békésen megférnek a főbérlővel, anélkül, hogy kárt tennének benne.

Vannak azonban veszélyes betolakodók is. Egyes fürkészdarázs-fajok lárvái például a gubacsdarázs-lárvát tekintik táplálékuknak – miközben a gubacson kívülről szinte semmi nem árulkodik erről a drámáról. A gubacs kemény, vastag fala, tüskéi vagy szőrös felszíne mind védelmi funkciót lát el: a benne fejlődő lárvát óvja a külvilág veszélyeitől.

A gubacsokat leggyakrabban tölgyfákon fedezhetjük fel. Több mint kilencven gubacsképző darázsfaj kötődik a különféle tölgyfajokhoz, mindegyik más és más formájú, jól felismerhető gubacsot hoz létre. A legismertebb a nagy magyar gubacsdarázs, amely a kocsányos tölgy gubacsát hozza létre: ez a gömbölyded, rücskös felületű képződmény egykor igazi kuriózum volt. Cserkészek és úttörők is gyakran használták nyakkendőjük díszeként.

Régen a gubacsgyűjtés fontos mellékkeresetnek számított az erdészek és erdőkerülők körében. Magas csersavtartalma (tannin) miatt ugyanis sokféleképpen hasznosították: állatbőrök cserzésére, tintakészítéshez, sőt textíliák festéséhez is. A népi gyógyászatban pedig a felvágott gubacsot vérzéscsillapításra és fertőtlenítésre használták.

Forrás: NG