Az akolháti elárasztás tapasztalatai

• Jó hírek, Környezetvédelem
• 2025. augusztus 18.
• 0

Kedvező tapasztalatokról számoltak be a KÖTIVIZIG regionális laboratóriumának biológusai, akik a terepen vizsgáltak meg egy közelmúltban elárasztott területet. A Kisköre-Tiszasüly között található Akolháti terület elárasztását a Közép-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság június 19-én kezdte meg, a vízborítás alá került terület kiterjedése 7,25 hektár – számolt be róla honlapján a Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság.

Közlésük szerint a vizet a Tisza-tóból kiinduló Jászsági-főcsatornán keresztül engedték a területre. Az eltelt szűk két hónap alatt a kiengedett víz minősége, a terület növény- és állatvilága is jelentősen átalakult.

A vegetációt az üde mocsárrétekre jellemző sásos-kákás társulás alkotja, e mellett kis számban megtalálható az ágas békabuzogány és a sárga nőszirom. Alámerült hínárnövényzet a területen csak szálanként fordul elő, amelynek eddig csupán egy faját, a közönséges rencét figyelték meg. A július végi, augusztus eleji felmérések során egyre nagyobb tömegben jelent meg az apró békalencse.

Az állatvilág a makroszkopikus vízi gerinctelen szervezetekben meglehetősen diverz. Ennek leglátványosabb tagjai a nagy szitakötők alrendjébe tartoznak, melyekből az augusztusi felmérés során sok egyedet sikerült fogni. A szitakötők mellett kimutatták a csíkbogárfélék, piócák, árvaszúnyogok, csípőszúnyogok, vízi poloskák és vízibogarak jelenlétét is.

A területen eddig két alkalommal végeztek elektromos halászgéppel felmérést. Emlékeztettek ugyanakkor: a területet, elsősorban nem halas élőhely létrehozására árasztották el. A sekély vízmélységből és sok halfaj számára kedvezőtlen vízkémiai értékekből adódóan a területen vélhetően nem fog kialakulni fajgazdag halközösség. A vizsgálatok során négy halfaj 300 egyedét tudták kimutatni. A felmérés során kétéltűek is nagyszámban kerültek elő. Ezekből a leggyakoribb a kecskebéka. Kis számban kerültek elő a barna ásóbéka ebihalai, valamint a tarajos gőte 8 egyede.

A sekélyvízű területen gyakori vendégek a különböző vizes élőhelyekhez kötődő madárfajok. A gázló madarak közül a fehér gólya, a fekete gólya, a kis kócsag és a nagykócsag rendszeresen megfigyelhetőek. A parti madarak közül a pajzsos cankó, a réti cankó és a bíbic is tartósan jelen van területen.

Érdemes még megemlíteni, hogy az elárasztott területen 30 magyar tarka marhát legeltetnek, aminek a jövőben is kiemelt szerepe lesz az élőhely fentartásában. A legeltetés és taposás sekély vizes élőhelyeken nem csak a biodiverzitás fenntartásában segíthet, hanem hatékony eszköz lehet bizonyos inváziós növényfajok visszaszorítására is. Ezek a módszerek különösen ott működnek jól, ahol gépi beavatkozás nehezen kivitelezhető vagy nem kívánatos. A tehenek a taposásukkal olyan inváziós fajokat tudnak visszaszorítani, mint például a gyalogakác, a selyemkóró vagy a kanadai aranyvessző.

Az igazgatóság a jövőben is keresi azokat a területeket, ahol ilyen, vagy ehhez hasonló vizes élőhelyek kialakítására nyílik lehetőség.

Forrás: KÖTIVIZIG/Sólyom Norbert – Csépes Eduárd