A Vértes rejtett kincsei: miért létfontosságú a szárazgyepek megőrzése?

• Környezetvédelem
• 2026. június 23.
• 0

Magyar és német kutatók a Vértes különleges szárazgyepeit vizsgálták, hogy segítsék Európa egyik leggazdagabb élőhelyének megőrzését.

A Vértes neve sokaknak elsősorban túraútvonalakat, erdőket és csendes tájakat idéz fel. Kevésbé ismert azonban, hogy a hegység Európa egyik kiemelkedően értékes szárazgyepes élőhelyének is otthont ad, ahol rendkívüli növény- és állatvilág maradhatott fenn.

Egy magyar–német együttműködésben megvalósult kutatási projekt azt vizsgálta, hogyan lehet hosszú távon megőrizni a Vértes mészkedvelő sziklagyepeit és lejtősztyeppjeit, valamint az ezekhez kapcsolódó biológiai sokféleséget.

Miért különlegesek ezek az élőhelyek?

A szárazgyepek Magyarország legértékesebb természetközeli élőhelyei közé tartoznak. Ezeket a területeket évszázadokon át alakította az ember és a hagyományos földhasználat, különösen a legeltetés. Az így kialakuló mozaikos tájszerkezet kedvezett annak, hogy sokféle növény- és állatfaj egyszerre találjon élőhelyet.

A Vértes ebből a szempontból különösen fontos. A száraz sziklagyepek, sztyeplejtők és melegkedvelő bokorerdők együttese olyan változatos környezetet alkot, amely országos és európai szinten is kiemelkedő.

A kutatások során több mint 600 növényfaj, valamint számos lepke-, madár- és rovarfaj jelenlétét dokumentálták. Több olyan faj is előfordul itt, amely ritka vagy csak a Kárpát-medencében található meg természetes körülmények között.

Nem elég védeni – kezelni is kell

A kutatók szerint az egyik legnagyobb kihívás ma nem az intenzív használat, hanem éppen annak hiánya. Ha egy szárazgyepet hosszabb időre magára hagynak, megjelennek a cserjék és a fák, amelyek fokozatosan átalakítják az élőhelyet. Ezzel együtt azok a fajok is visszaszorulhatnak, amelyek a nyílt, napos területekhez alkalmazkodtak. Éppen ezért a természetvédelemben ma már egyre inkább előtérbe kerül az aktív élőhelykezelés. Ide tartozhat az alacsony intenzitású legeltetés, bizonyos helyeken a kíméletes kaszálás, valamint az élőhelyek állapotának rendszeres követése.

A kutatás eredményei arra is rámutattak, hogy nem a teljesen egységes táj a leggazdagabb, hanem az, ahol nyílt foltok, magasabb növényzet, cserjések és ritkás erdők váltják egymást.

A biodiverzitás megőrzése közös feladat

A projekt egyik fontos üzenete, hogy az ilyen értékes területek védelme nem kizárólag természetvédelmi kérdés. Kutatók, területkezelők, gazdálkodók és helyi közösségek együttműködésére is szükség van.

A Vértes példája azt mutatja, hogy a természet megőrzése sokszor nem látványos beavatkozásokon múlik, hanem azon, hogy megmaradnak-e azok a tájhasználati formák és gondos kezelési gyakorlatok, amelyek évszázadokon át fenntartották ezt az élővilágot.

És talán éppen ez az egyik legérdekesebb felismerés: néha a természet védelme nem azt jelenti, hogy teljesen magára hagyjuk, hanem azt, hogy megtaláljuk az egyensúlyt az ember jelenléte és a természet működése között.

Forrás: dunaipoly.hu