Nem elég a téli csapadék: tartós vízhiány fenyegeti a Balaton vízgyűjtőjét

• Környezetvédelem
• 2026. november 6.
• 0

A Balaton vízgyűjtőjének éves vízegyenlege hiányba fordult, a téli csapadék már nem pótolja a nyári veszteséget.

A Balaton vízgyűjtő területének éves vízegyenlege a hosszú távú trendek alapján többletből hiányba fordult. Az évszakos egyensúly felborulása miatt egy átlagos csapadékú tél már nem képes ellensúlyozni a nyári vízveszteséget. A folyamat nem egyetlen száraz időszak következménye, hanem az évek során felhalmozódó vízhiány eredménye.

Egyre nagyobb a vízhiány a Balaton vízgyűjtőjén

Október elején mindössze 29 centimétert mutatott a Balaton vízmércéje, ami alig haladja meg a 2003 októberében mért, 23 centiméteres rekordalacsony értéket. A tó vízszintjének természetes ingadozása önmagában nem szokatlan, a jelenlegi alacsony vízállás azonban már egy melegebb éghajlati környezetben jelentkezik, ahol a fokozott párolgás tovább növeli a vízveszteséget.

A Másfélfok – Éghajlatváltozás közérthetően szakportálon megjelent elemzésben Szabó Péter meteorológus, az ELTE Meteorológiai Tanszékének doktorandusza a Balaton vízgyűjtő területének vízellátottságát vizsgálta. A kutatás arra is rámutat, hogy a tó vízháztartását nem kizárólag a közvetlenül a Balatonra hulló csapadék és a párolgás alakítja. Meghatározó az is, mennyi víz érkezik a környező vízgyűjtőről, ahonnan a csapadék egy része a tóba jut.

A meteorológus olyan modellt alkalmazott, amely havi bontásban követi a csapadék és a párolgás viszonyát, az eredményeket pedig összevetette a Balaton mért vízállásával.

Az elmúlt húsz év adatai alapján 0,83 körüli, igen erős korreláció mutatható ki a vízgyűjtő vízegyenlege és a tó októberi vízállása között. A 2000 óta vizsgált 26 évből 16-ban negatív volt a vízgyűjtő éves vízegyenlege. Szabó Péter szerint ez azt jelzi, hogy a jelenlegi helyzet több egymást követő év vízhiányának eredménye.

A téli csapadék már nem ellensúlyozza a nyári veszteséget

A kutatás egyik legfontosabb megállapítása az évszakok közötti egyensúly megváltozása. Korábban a nyári vízhiányt átlagosan nagyjából ellensúlyozta a téli időszakban keletkező víztöbblet. Az elmúlt bő ötven évben azonban a téli többlet csak mérsékelten növekedett, miközben a nyári vízhiány több mint a kétszeresére emelkedett.

Ennek következtében a Balaton vízgyűjtőjének éves vízegyenlege a hosszú távú trend alapján többletből hiányba fordult. A melegedés miatt ráadásul még enyhén növekvő éves csapadékmennyiség mellett is szárazabbá válhat a térség vízháztartása, hiszen a magasabb hőmérséklet fokozza a párolgást.

Hasonló éghajlati nyomás éri a Velencei-tavat is, amely még sekélyebb, ezért vízszintje természetes módon is jelentősen ingadozik. Története során többször teljesen kiszáradt, legutóbb 1866-ban.

A Velencei-tó nyári vízhőmérséklete 1971 óta több mint 4 Celsius-fokkal emelkedett, ráadásul gyorsabban, mint a környező levegő hőmérséklete. A folyamat önmagát erősítheti: a hőség és a fokozott párolgás csökkenti a tó vízmennyiségét, a megmaradó kisebb víztömeg pedig könnyebben felmelegszik. Eközben a helyi turizmus és infrastruktúra viszonylag állandó vízállásra épült.

Hosszú távú megoldásokra lehet szükség

Az elemzés ugyanakkor nem támasztja alá azokat a víziókat, amelyek szerint a Balaton másfél évtizeden belül kiszáradhatna. A tó eltűnésétől belátható időn belül nem kell tartani, a vízháztartás átalakulása azonban komoly figyelmet igényel.

A száraz 2025-ös évet nem követte megfelelő téli feltöltődés, majd 2026 nyarán ismét jelentős vízhiány alakult ki. A több egymást követő száraz év hatása összeadódik, így a vízveszteség hosszabb távon is éreztetheti a hatását.

A Balatoni Limnológiai Kutatóintézet modellezése szerint 2040-től a többéves aszályos időszakokban már külső, mesterséges vízpótlásra lehet szükség. Szabó Péter szerint ezért a bőséges csapadékú téli időszakokban a lehető legtöbb vizet kellene megőrizni a Balatonban és annak vízgyűjtőjén.

Az átalakult évszakos egyensúly mellett ugyanis egy átlagos csapadékú tél már nem elegendő a nyári vízveszteség pótlására. A víz megőrzése és a vízháztartás hosszú távú kezelése így egyre fontosabb feladattá válik a Balaton térségében.

Forrás: MTI