Egyre szárazabb a Homokhátság, a megoldás a táj szerkezetében rejlik

• Környezetvédelem
• 2026. október 26.
• 0

A Homokhátság kiszáradása ellen a fák, cserjések és gyepek változatos mozaikja jelenthet megoldást egy kutatás szerint.

A fák és cserjék segíthetnek a gyepeknek átvészelni a szélsőséges aszályt, a nagy kiterjedésű, zárt faültetvények azonban a mélyebb talajrétegek kiszáradásához is hozzájárulhatnak. A HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont kutatása szerint a Kiskunságban a fás területek, cserjések és gyepek változatos mozaikja jelenthet ellenállóbb megoldást.

Egyre nagyobb nyomás alatt a Homokhátság

A kiskunsági Homokhátságot különösen súlyosan érinti a Kárpát-medence vízhiánya és a hőmérséklet emelkedése. A melegebb időjárás fokozza a párolgást, ami tovább növeli a szárazodás veszélyét. A kutatók terepmunkáik során már természetvédelmi területeken is egyre gyakrabban találkoznak olyan részekkel, ahol alig maradt élő növényzet, vagy csupán néhány idegenhonos, inváziós faj képes fennmaradni.

A kutatócsoport a Kiskunsági Nemzeti Park fülöpházi egységében vizsgálta, hogyan hatott a 2022-es rendkívüli aszály a gyepek meghatározó fűfajaira. Az eredmények arra utalnak, hogy a táj szerkezete jelentősen befolyásolhatja a növényzet szárazsággal szembeni ellenálló képességét.

A fák a környezetükben is segíthetik a növényzetet

Korábbi megfigyelésekből már ismert volt, hogy a fák és cserjék alatti területeken mérsékeltebb lehet a nappali forróság, magasabb a páratartalom, és a felső talajréteg is több nedvességet őrizhet meg, mint a fásszárú növényzettől mentes gyepekben.

A kutatás egyik fontos felismerése, hogy a fák és cserjék kedvező hatása a közvetlen környezetükön túl is érvényesülhet. Ha egy gyepterület közelében több fásszárú növény található, a füvek nagyobb eséllyel vészelhetik át a szélsőségesen száraz időszakokat. A változatos tájszerkezet így ellenállóbbá teheti a gyepet az aszállyal szemben.

A tanulmány vezető szerzője, Gyalus Adrienn és munkatársai eredményei alapján a fás foltokkal, cserjésekkel és gyepekkel tagolt területek előnyösebbek lehetnek a teljesen nyílt, fásszárú növényzet nélküli vidékeknél.

A teljes fásítás is hordozhat kockázatokat

A fák kedvező hatásai mellett a telepítésük lehetséges következményeit is figyelembe kell venni. A fák védhetik a felső talajréteget, és enyhíthetik a gyepeket érő hő- és vízstresszt, intenzív párologtatásuk ugyanakkor a mélyebb talajrétegek vízkészletét is csökkentheti. A nagy kiterjedésű, zárt faültetvények emellett kevésbé változatos élőhelyet biztosíthatnak, mint a természetesebb, mozaikos tájak.

Erdős László, a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont tudományos főmunkatársa szerint a megoldást a fás és fátlan területek megfelelő aránya jelentheti. A természetközeli erdőspuszta-mozaikok megőrzése ezért kiemelt jelentőségű lehet a szárazodó Homokhátságon.

A kutatók a zárt faültetvények erőltetésének kerülését és az idegenhonos fajok, különösen az akác és a fenyők telepítésének megszüntetését is fontosnak tartják. A meglévő faültetvények természetes ritkulása lehetőséget teremthet az erdők és gyepek mozaikosabb szerkezetének újbóli kialakulására. A túllegeltetett gyepeken pedig őshonos cserjék telepítése segítheti kisebb, védelmet nyújtó fás foltok létrejöttét.

A táj változatossága hosszú távon is számíthat

A kutatás legfontosabb üzenete, hogy a Homokhátság szárazodásával szemben a természetközeli tájszerkezet megőrzése is fontos eszköz lehet. Az erdők, cserjések és gyepek változatos együttese kedvezőbb feltételeket teremthet a növényzet számára a szélsőségesen meleg és száraz időszakokban.

A megmaradt erdőspuszta-mozaikok védelme, az őshonos növényzet támogatása és a táj adottságaihoz igazodó beavatkozások egyaránt hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a térség élővilága jobban alkalmazkodjon a változó éghajlathoz.

Forrás: MTI