Veszélyes idegenek: 5 toplistás inváziós növényfaj hazánkban

Megosztás:
Forrás: Pixabay

Számos olyan inváziós növényfaj él hazánkban, amely dísznövényként vagy gazdasági céllal érkezett hozzánk, majd a kertekből, ültetvényekből kijutva és elszaporodva kiszorítja az őshonos növényzetet, megváltoztatja az ökoszisztémák működését, és komoly természetvédelmi kihívást jelent. Ezek közül mutatunk be ötöt.

1. Selyemkóró

Selyemfű, tejelőkóró és vaddohány néven is ismert ez az Észak-Amerikából származó, évelő növény, melyet eredetileg textilipari hasznosítás céljából hoztak be az országba. Ám az agresszíven terjeszkedő gyom kiszorítja az őshonos fajokat, megtelepszik a haszonnövények között, és gyakorlatilag kiirthatatlan: rizómái (gyökértörzs) akár 2-3 méteres mélységig lehatolnak, így kaszálással esélytelen ellene harcolni. A növény ráadásul mérgező is, valamint olyan rovarokra is veszélyt jelent, mint például a fehérpettyes álcsüngőlepke, melynek vékony lábai olyannyira belecsúsznak a virágok kelyheibe, hogy beleragad azokba, és emiatt el is pusztul rajta.

Egyetlen előnye azonban mégis van ennek az inváziós fajnak: kitűnő mézelő, a belőle készült selyemfűméz gyakorlatilag csak hazánkban kapható, így tulajdonképpen hungarikumnak számít. A selyemkóró elterjedése legfőképpen az Alföldön, homokos talajon figyelhető meg.

2. Mirigyes bálványfa

Kelet-Ázsiában és Koreában őshonos ez a gyors növekedésű, akár 25 méter magasságot is elérő lombhullató fa, melynek elterjedése nemcsak hazánkban, hanem világszerte problémát jelent. Bárhol megjelenik, ott kárt csinál: a természetben árnyékolásával és a talaj nitrogénszintjének növelésével kiszorítja az őshonos növényzetet, a településeken az utak, járdák, épületek legkisebb réseiben is megtelepszik, ezzel tovább rontva azok állapotát. Ha kivágják, kihúzzák, lekaszálják, a sarjról újra és még agresszívabban terjed. Magjait messzire hordja a szél, ismert kórokozója nincsen, és remekül ellenáll a szárazságnak és a hőségnek is.

3. és 4. Magas aranyvessző és kanadai aranyvessző

Bár hazánkban is él őshonos fajuk – a közönséges aranyvessző –, mely nem okoz semmilyen problémát, sajnos az Észak-Amerikából behurcolt fajtársairól ez nem mondható el. A magas aranyvessző a kanadainál is elterjedtebb, de mindkét faj problémás: ugyanis zárt állományaik kiszoríthatják az őshonos növényfajokat, mely által az ott élő állatfajok is veszélybe kerülnek. Gyorsan növekednek, méretük akár 1,5 méter is lehet, magvaik a széllel messzire szállhatnak, illetve sarjak képződésével is terjednek.

Számos negatív hatásuk mellett enyhítő körülmény, hogy jó mézelő növények, illetve számos egészségügyi problémára kiváló gyógynövények is.

5. Keskenylevelű ezüstfa

A közismertebb nevén ezüstfűz vagy olajfűz eredeti őshazája Ázsia, azon belül is a meleg, kontinentális területek, hazánkba pedig feltehetőleg a török uralom alatt került be. Legfőképpen a síkvidékeinken elterjedt, elsősorban nedvesebb réteken, csatornák mentén, valamint szikes területeken él.

Rendkívül igénytelen növény, remekül bírja a szárazságot, de az időszakos elöntést is tűri. Mindenféle talajtípuson megél, elviseli a magas sótartalmat, tűri a fagyot, a szennyezett talajt és levegőt is. Gyorsan nő, és akár a 100 évet is megélheti, termései pedig 3 évig is csíraképesek maradnak. Problémát elsősorban a fátlan élőhelyeken okoz, például a Fertő-Hanság és a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság területein. Ahol tömegesen megjelenik, visszaszorulhatnak a fényigényes fajok, illetve a nitrogénkötő baktériumok miatt elősegíti a gyomnövények növekedését.

A növénynek azonban emellett pozitív oldalai is vannak: értékes méhlegelő és mézelő, termésének igen magas a C-vitamin-tartalma, valamint levele és virága gyógynövényként is felhasználható.

Forrás: green.hu

 

Megosztás:

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük