Elképesztő távolságokat tesznek meg költöző madaraink – mutatjuk a légifolyosókat

• Jó hírek, Környezetvédelem
• 2026. március 31.
• 0

Ahogy a tél visszahúzódik és megérkeznek az első melegebb napok, az égbolt is újra benépesül: visszatérnek a költöző madarak.

A Kárpát-medence minden tavasszal fontos állomása ennek az évezredes vándorlásnak, amely során kontinenseket összekötő légifolyosók rajzolódnak ki az égen. A fehér gólyák Afrikából érkeznek, a lilikek és sirályok északról, míg a ragadozó madarak több irányból térnek vissza – mindegyik faj a saját időzítése szerint.

Nem egyszerre érkeznek

A tavaszi madárvonulás jól megfigyelhető sorrendben zajlik. Az elsők között jelennek meg a heringsirályok, amelyek már februárban feltűnhetnek, majd őket követik a nagy lilikek, amelyek hatalmas csapatokban haladnak át az országon. Ezután érkeznek a ragadozó madarak, köztük az egerészölyvek és a sólymok, amelyek egy része ugyan áttelel, de sok egyed hosszabb vándorútról tér vissza.

A látványosabb „tavaszhírnökök” később jelennek meg: a fehér gólyák jellemzően március végén, április elején érkeznek vissza Afrikából, míg a havasi sarlósfecskék csak április végén, május elején tűnnek fel. Ők a legkésőbb érkezők közé tartoznak, de megjelenésük egyértelműen jelzi a tavasz kiteljesedését.

Láthatatlan légifolyosók irányítják őket

A madarak mozgása nem véletlenszerű: jól meghatározott útvonalakat követnek, amelyeket a szakemberek légifolyosóknak neveznek. Magyarország ezeknek az útvonalaknak az egyik fontos csomópontja. A fehér gólyák például főként a keleti útvonalon, a Balkánon és a Közel-Keleten keresztül érkeznek, míg a nagy lilikek az északi tundrákról indulva Közép-Európán haladnak át.

A heringsirályok rövidebb távokat tesznek meg, de mozgásuk a nagy vízfelületekhez igazodik, a ragadozó madarak pedig a hegyvonulatok és feláramlások mentén repülnek, így takarékoskodnak az energiával. A havasi sarlósfecskék különösen alkalmazkodtak a vándorláshoz: szinte folyamatosan a levegőben tartózkodnak, és hosszú útjuk után szinte észrevétlenül érkeznek meg.

Elképesztő számok a háttérben

A költöző madarak teljesítménye egészen lenyűgöző. A fehér gólya akár 10–12 ezer kilométert is megtesz Afrika és Közép-Európa között, miközben naponta 200–300 kilométert repül. A havasi sarlósfecske még ennél is többet, akár 15–20 ezer kilométert is vándorolhat, szinte folyamatos repüléssel.

A nagy lilikek 3–5 ezer kilométert tesznek meg néhány hét alatt, pihenőkkel megszakítva, míg a heringsirályok rövidebb, 1–3 ezer kilométeres utakat járnak be. A ragadozó madarak esetében nagy a szórás, de egyes fajok több ezer kilométert repülnek, kihasználva a meleg légáramlatokat, hogy minimális energiával vitorlázzanak.

Több mint látványos jelenség

A költöző madarak visszatérése nemcsak látványos, hanem ökológiai szempontból is kulcsfontosságú. A ragadozó madarak szabályozzák a rágcsálóállományt, a gólyák és más fajok pedig rovarokat fogyasztanak, így hozzájárulnak a természetes egyensúly fenntartásához.

Ugyanakkor a vonulás egyre nagyobb kihívásokkal jár: az élőhelyek csökkenése, a klímaváltozás és az emberi tevékenység is befolyásolja a madarak útvonalait és érkezési idejét. Ezért különösen fontos, hogy figyelemmel kísérjük és védjük ezeket a fajokat, hiszen jelenlétük a természet működésének egyik legfontosabb jelzője.

Forrás: Esri Deutschland GmbH, Érdekes Világ és green.hu