Felborulhat a húsokról alkotott képünk?

• Jó hírek
• 2025. szeptember 7.
• 55
• 0

Évtizedeken át a csirkehús volt a „jófiú”, a vörös hús pedig a „rosszfiú” az egészségtudatos étrendben. Most mindez borulni látszik egy spanyol kutatás alapján.

Szinte minden diétás tanács hosszú évek óta abba az irányba mutat, hogy aki törődik a szívével, a súlyával és a bélrendszerével, az inkább fehér húst fogyasszon, különösen csirkét, és kerülje a marhahúst. Most azonban egy spanyol tanulmány teljesen más képet fest: a kutatók szerint a sovány marhahús bizonyos szempontból kedvezőbb a bélrendszernek, mint a csirke.

Ez az eredmény nemcsak meglepő, hanem sokak tányérjára is új fényben vetíti azt, hogy milyen hús kerüljön rá holnaptól.

A húsmítosz, ami eddig megdönthetetlennek tűnt

A közgondolkodásban régóta él az a nézet, hogy a fehér hús egészségesebb a vörösnél. Az orvosok, dietetikusok és fitneszblogok egyaránt azt javasolták, hogy a csirkét részesítsük előnyben, míg a marhát és a sertést inkább ritkán fogyasszuk. Ennek oka főként az volt, hogy a vörös húsok túlzott fogyasztását számos betegséghez kötötték, például a szív- és érrendszeri problémákhoz vagy a vastagbélrákhoz.

Csakhogy eddig a legtöbb vizsgálat nem tett különbséget a húsfajták között. A kutatások zömében a „húst evők” és a vegetáriánusok bélrendszerét hasonlították össze, így sok részlet rejtve maradt.

A spanyol kutatás: marha vs. csirke

Ezen a szemléleten akart változtatni egy spanyol kutatócsoport, amely úgy döntött, külön is megvizsgálja, hogy a sovány marhahús és a csirkehús milyen hatással van a bélflórára.

A vizsgálatban 16 fiatal, 18 és 22 év közötti egészséges önkéntes vett részt. Nyolc héten keresztül hetente háromszor kaptak az adott húsfajtából – egyszer csirkét, egyszer pedig Pirenaica szarvasmarhából származó sovány húst. Az étrendet szigorúan ellenőrizték, és különféle módokon készítették el a húsokat: grillezték, párolták, sütötték, panírozták.

Minden periódus után „kimosási időszak” következett, amikor a résztvevők visszatértek normál étrendjükhöz, így a bélflórájuk vissza tudott állni az eredeti állapotába, mielőtt a másik húsfajtát tesztelték volna. A kutatók székletmintákból elemezték a változásokat.

A csirke vesztett

A tanulmány szerint mindkét hús csak kismértékben változtatta meg a bélflórát. Ám a különbség mégis szembetűnő volt:

• A csirkehús csökkentette a bél mikrobiális diverzitását, vagyis a bélben élő baktériumfajták sokszínűségét. Ez a változás kifejezetten negatívnak számít, mert az alacsonyabb diverzitás összefüggésbe hozható számos krónikus betegséggel – például a 2-es típusú cukorbetegséggel, az elhízással és a gyulladásos bélbetegségekkel.

• A marhahús ezzel szemben növelte bizonyos jótékony baktériumok, például a Blautia törzs számát. Ezek a mikrobák segítenek védeni a bélfalat, erősítik a nyálkahártya gátját, és gyulladáscsökkentő hatásuk is van.

Az eredmény tehát ellentmond annak, amit eddig hittünk: a csirke nem feltétlenül egészségesebb a belek számára, mint a sovány marhahús. A spanyol kutatók szerint az egyik ok a Pirenaica marhahús tápanyagtartalma lehet.

A marhahús különösen gazdag káliumban, cinkben és B-vitaminokban, amelyek közvetlenül is hozzájárulhatnak a bélrendszer egészségéhez.

Fontos azonban megjegyezni, hogy az eredmények valószínűleg nem vonatkoztathatók mindenféle marhahúsra. Az is sokat számít, hogy milyen módon készítik el: egy grillezett, sovány szelet nyilván más hatást gyakorol a szervezetre, mint egy zsíros, olajban tocsogó sült hús.

Korlátok és óvatosság

Bár a tanulmány izgalmas és figyelemfelkeltő, több szempontból is óvatosan kell kezelni az eredményeket.

• Kis mintaszám: mindössze 16 résztvevő vett részt, ami túl kevés ahhoz, hogy általános következtetéseket vonjunk le.

• Önbevalláson alapuló étrend: a résztvevők táplálkozási szokásait csak önbevallás alapján jegyezték fel, így előfordulhat, hogy más ételek is befolyásolták az eredményeket.

• Csak egy marhahús-típus: a Pirenaica fajta eredményeit nem lehet automatikusan kivetíteni minden marhahúsra.

A tudósok maguk is hangsúlyozták, hogy további, nagyobb létszámú vizsgálatokra van szükség ahhoz, hogy pontosan megértsük a különböző húsfajták hatását a bélflórára.

A legfontosabb tanulság az, hogy nem kell pánikszerűen lemondani sem a csirkéről, sem a marháról. Sokkal inkább arról van szó, hogy a húsok minősége, mennyisége és elkészítési módja számít. Az egészséges bélflóra fenntartásának továbbra is az alapja a változatos étrend, amely bővelkedik rostokban, zöldségekben, gyümölcsökben és fermentált élelmiszerekben. A húsok fogyasztása része lehet ennek, de a hangsúlyt nem rájuk, hanem a kiegyensúlyozottságra érdemes helyezni.

Forrás: green.hu