Az idei tél sok kétséget ébreszt a globális felmelegedést illetően

• Környezetvédelem
• 2026. február 22.
• 0

A globális felmelegedés nem zárja ki a kemény teleket. A magyarázat a sarki örvény és a jet stream működésében rejlik.

Ha globális a felmelegedés, miért fázunk ennyire télen?

Sokakban merült fel a kérdés az idei évkezdet után: ha valóban zajlik a globális felmelegedés, hogyan lehetséges, hogy New York utcáit 40–50 centiméteres hó bénítja meg, vagy hogy a Bükk-fennsíkon -32 °C alatti hideget mérnek?

Ráadásul nemcsak elszigetelt hegyvidéki pontokról beszélünk. A sűrűn lakott hazai területeken is gyakoriak voltak a -15, sőt -20 °C körüli értékek. Joggal tűnhet úgy, mintha a valóság ellentmondana a klímaváltozásról szóló állításoknak.

A látszólagos ellentmondás azonban csak akkor zavarba ejtő, ha összekeverjük az időjárást és az éghajlatot.

Időjárás kontra éghajlat

Az időjárás a pillanatnyi állapot. Olyan, mint egy fotó. Az éghajlat viszont hosszú távú tendencia, inkább egy egész film.

A 2026-os január éppen ezt a kettősséget mutatta meg. Európában és Észak-Amerikában az elmúlt másfél évtized egyik legzordabb telét éltük át, miközben globális szinten a mérések kezdete óta az egyik legmelegebb januárt regisztrálták.

A déli féltekén közben 49 °C feletti rekordhőséget mértek Ausztráliában, Chilében pedig pusztító erdőtüzek tomboltak. Vagyis a rendszer egésze melegszik, még ha egyes régiókban épp extrém hideg jelenik is meg.

A „globális” felmelegedés tehát nem azt jelenti, hogy mindenhol egyszerre van meleg, hanem azt, hogy a Föld éghajlati rendszere több energiát tartalmaz, és ez az energia egyre kiszámíthatatlanabb módon rendeződik át.

A kulcs: a sarki örvény

A rendkívüli hideghullámok hátterében sok esetben a poláris örvény, vagyis a sarki örvény gyengülése áll. Ez az a nagy kiterjedésű légköri rendszer, amely normál esetben az északi sarkvidék felett tartja a fagyos levegőt.

Amíg a rendszer stabil és gyorsan kering, a hideg levegő nagyjából a sarkvidék térségében marad. Ha azonban az Arktisz gyorsabban melegszik, mint a mérsékelt öv, a hőmérséklet-különbség csökken, és az örvény instabillá válhat.

Ilyenkor a hideg levegő „kifolyhat” dél felé. Ez történt a New York-i hóviharok és a közép-európai tartós fagyok idején is. A futóáramlás, azaz a jet stream hullámzása lehetővé tette, hogy a szibériai és sarkvidéki légtömegek mélyen benyomuljanak a kontinensek belsejébe.

A paradoxon tehát éppen az, hogy az északi sarkvidék gyors melegedése hozzájárulhat a mérsékelt égöv extrém lehűléseihez.

Szélsőségek kora

A klímaváltozás nem csupán a forróbb nyarakat jelenti. Sokkal inkább a szélsőségek gyakoribbá válását.

Előfordulhat, hogy egyik héten tavaszias enyhülést tapasztalunk, a következőn pedig hóvihar bénítja meg az országot. Az infrastruktúra, a mezőgazdaság és az energiarendszerek szempontjából ez az ingadozás legalább akkora kihívás, mint az átlaghőmérséklet emelkedése.

A hideg január és a változékony február önmagában nem cáfolja a globális felmelegedést. Ezek lokális epizódok. A „film” egésze továbbra is azt mutatja, hogy a bolygó átlaghőmérséklete emelkedik.

A kérdés tehát nem az, hogy melegszik-e a Föld, hanem az, hogy mennyire tudunk alkalmazkodni egy egyre instabilabb éghajlati rendszerhez.

Forrás: green.hu