Veszélyesen gyorsul a Föld felmelegedése

• Jó hírek, Környezetvédelem
• 2026. február 3.
• 0

A gyorsuló melegedés nemcsak környezeti, hanem súlyos gazdasági és társadalmi kockázatokat is hordoz: egyes becslések szerint a károk a GDP felét is elérhetik.

A globális felmelegedés üteme látványosan felgyorsult: a Föld átlaghőmérséklete már 1,4 Celsius-fokkal haladja meg az iparosodás előtti szintet – elkerülhetetlennek tűnik, hogy túlfussunk a 1,5 °C-os párizsi klímacélon. Egy nemrég kiadott jelentés szerint nemcsak az üvegházhatású gázok felelősek, hanem egy eddig alulértékelt tényező is: a légköri aeroszol-részecskék mennyiségének gyors csökkenése. Szabó Péter és Pongrácz Rita, az ELTE Meteorológiai Tanszékének kutatói klímamodellezői szemmel mutatják meg, miért borul fel a Föld energiamérlege, miért maradnak le a modellek, és miért kerülhetnek veszélyesen közel a billenőpontok.

Egy kockázatelemző matematikusok által készített idei jelentés szerint már nemcsak a kibocsátások növekednek, de a Föld energiamérlegének felborulása és a melegedés üteme is egyre fokozódik. Mindezek hatására a 2 °C-os küszöböt már 2050 előtt átlépjük, hacsak nem történik azonnali és jelentős irányváltás.

Az aeroszolok eltűnése felborítja az energiamérleget

Az emberi tevékenység nemcsak üvegházhatású gázokat bocsát ki, hanem olyan szilárd vagy cseppfolyós légszennyező részecskéket is, amelyeket a légkörben eloszolva aeroszolnak nevezünk. Ezek a kisméretű részecskék hosszú ideig enyhítették az üvegházgázok felmelegítő hatását: a légkörben visszaverik a beérkező napsugárzás egy részét, és a felhőképződést is befolyásolják. Ez a „rejtett napernyő” nagyjából 0,5 °C-kal hűtötte a bolygót.

Az elmúlt évek levegőtisztasági szabályozásai – például a kénkibocsátás csökkentése az energiatermelésben és a hajózásban – mérsékelték az aeroszolok mennyiségét. Ezzel javult a levegőminőség, ugyanakkor a klímarendszer szempontjából egy hűtőhatás is gyengült.

A fizikai lánc egyszerű: kevesebb aeroszol → kevesebb visszavert napsugárzás → több felszíni elnyelés → gyorsuló melegedés.

A rendszer érzékenyebb, a modellek lemaradnak

Új műholdas adatok szerint az aeroszolok csökkenésével eltűnő hűtés hatása nagyobb lehet, mint amit a legtöbb klímamodell korábban feltételezett. A melegedés üteme a pesszimistább forgatókönyvekhez áll közelebb, holott a tényleges globális kibocsátások még elmaradnak ezektől. Mindez arra utal, hogy a rendszer érzékenyebb az üvegházhatású gázokra, mint korábban gondoltuk.

Modellezői szempontból a bizonytalanság egyik fő forrása az éghajlati érzékenység paraméterezése, különösen a felhőkhöz kapcsolódó visszacsatolások esetében. Emiatt a regionális és globális modellek több esetben alábecsülik a megfigyelt felmelegedést, ezért a nyers modelleredmények statisztikai korrekciója és a jobban teljesítő modellek nagyobb súlyozása is indokolt lehet.

Billenőpontok és kockázati láncreakciók

Az 1,5 °C felett nő annak az esélye, hogy nemcsak fokozatos, hanem láncreakciószerű és visszafordíthatatlan változások indulnak be. A billenőpontok olyan rendszerekhez kötődnek, mint a grönlandi, az északi-sarki és az antarktiszi jégtakaró, a permafroszt, az Amazonas esőerdeje vagy az óceáni áramlások. A kockázat abban áll, hogy ezek a változások hirtelen, egymást erősítve következhetnek be, veszélyeztetve a klímarendszer stabilitását.

A klímakockázat gazdasági és társadalmi sokkká válhat

A gyorsuló melegedés mellett a jelenlegi kvóták, bírságok és vállalások nem tűnnek elegendőnek a folyamat megállításához. Egyes becslések szerint már 2050 előtt valószínű lehet egy 2 °C-kal melegebb világ, és a század végére a gazdasági károk akár az éves GDP 50%-át is elérhetik. Már most is érzékelhető hatás az inflációban, valamint az élelmiszer- és vízellátásban, az energiabiztonságban és az egészségügyi rendszerek működésében.

Egyes régiókban már elindult a biztosítótársaságok kivonulása is, ami a biztosítási piacok gyengülését, végső soron gazdasági sokkot okozhat. A kockázatok ráadásul nem lineárisan növekednek: könnyen átbillenhetnek egy új szintre.

Mit tehetünk?

Gyorsabb kibocsátáscsökkentésre, célzott alkalmazkodási lépésekre és valódi kockázatkezelésre van szükség, különösen a leginkább kitett infrastruktúrák és társadalmi csoportok esetében. Nem járható út újra felépíteni az üvegházhatás ellenében ható „védőernyőt” aeroszol-részecskékből: a levegőtisztaság és a felmelegedés közötti választás nem lehet alku tárgya.

Tanulságos párhuzam lehet a 2008-as pénzügyi összeomlás: a modellek ott sem látták előre a rendszerszintű kockázatot, de utóbb szabályozással reagáltak. Ebből kiindulva felmerülhet egy olyan nemzetközi intézmény létrehozása is, amely a Föld éghajlati biztonságát felügyeli – „a Bolygó Kapitánya” szerepében.

Forrás: masfelfok.hu – Szerzők: Szabó Péter, éghajlatkutató, az ELTE Meteorológiai Tanszékének doktorandusza; Pongrácz Rita, meteorológus, hidrológus, a földtudományok doktora, az ELTE Meteorológiai Tanszékének adjunktusa.