Túl korán volt az idei túlfogyasztás napja

• Környezetvédelem
• 2025. augusztus 4.
• 4
• 0

Máris megvolt az idei túlfogyasztás napja, július 24-én, azaz extrém korán! Az időpont évről évre korábban következik be, ami nem sok jót jelent…

Van egy dátum minden évben, ami azt jelenti, hogy az emberiség – mi mindannyian – ezen a napon elhasználtuk azt a mennyiségű természeti erőforrást, amit a Föld egy teljes év alatt képes lenne újratermelni. Vagyis a hátralévő öt hónapban már a természet „hiteléből” élünk.

Ez a dátum a „túlfogyasztás napja” – angolul Earth Overshoot Day –, és a Global Footprint Network nevű nemzetközi szervezet számításai szerint most először került ennyire korán a naptárba. A napot az egyes országok adatai alapján átlagolva adják meg minden évben.

Tavaly még augusztus 1-jén jött el, idén viszont több mint egy héttel korábban, amivel új negatív rekordot döntöttünk.

A WWF Magyarország közleménye szerint ez nemcsak egy száraz adat, hanem vészkiáltás: annak a riasztó tünete, hogy bolygónk ökológiai egyensúlya egyre jobban felborul.

Mit is jelent a túlfogyasztás a gyakorlatban?

A túlfogyasztás napja arra mutat rá, hogy az emberi tevékenységek – a fogyasztásunk, az energiahasználatunk, a termelés, az élelmiszer-előállítás, a közlekedés, az erdőirtás – mind-mind több erőforrást igényelnek, mint amit a Föld képes fenntartható módon biztosítani. Olyan ez, mintha egy éves fizetésünket fél év alatt elköltöttük volna, és a maradék hónapokra már csak hitelkártyával tudnánk vásárolni – de úgy, hogy azt soha nem tudjuk majd visszafizetni.

A természet nem könyvelő, nem ad kamatot, és nem küld felszólító levelet. Ehelyett viszont elkezd kiszáradni, elfogyni, visszahúzódni. A vizes élőhelyek egyre kisebbek, a talaj kimerül, az élővilág visszaszorul. Egyre több jele van annak, hogy amit évtizedekig természetesnek vettünk – az évszakok kiszámíthatósága, a termőföld megbízhatósága, a vízkészletek hozzáférhetősége – már nem adott.

A WWF szakemberei külön is hangsúlyozzák, hogy nem csupán globális jelenségről van szó, hanem nagyon is itthoni problémáról.

Magyarországon is egyre több természetes élőhelyet veszítünk el – nem csupán városépítés miatt, hanem a mezőgazdaság túlhasználata, a vízgazdálkodás hibái és az erdőgazdálkodás fenntarthatatlansága következtében.

Sokszor olyan gyakorlatokat folytatunk, amelyek rövid távon hasznot hoznak, de hosszú távon kiüresítik a természetet: fakitermelés védett erdőkben, ipari mezőgazdaság, és a tájhasználat figyelmetlensége.

Miközben egyre gyakrabban tapasztaljuk az extrém időjárást – aszályos nyarakat, hirtelen jövő viharokat, a klímaváltozás érezhető hatásait –, hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy ezek „csak” időjárási anomáliák. Pedig a háttérben sokkal súlyosabb és mélyebb folyamatok zajlanak: az ökoszisztémák, amelyek évszázadokon át stabilan működtek, most egyensúlyukat vesztik, és nem tudnak alkalmazkodni a tempóhoz, amit az ember diktál. Fehér Zoltán, a WWF Magyarország természetvédelmi vezetője szerint ha nem történik érdemi változás, akkor 2050-re már az év első felében túlfogyasztásba csúszunk.

Ez azt jelenti, hogy a Föld kapacitása mindössze négy-öt hónapig bírná az emberi nyomást. Egy ilyen jövőben a természet nemcsak visszahúzódik – hanem eltűnik. A termőtalajok kimerülnek, az élőhelyek feldarabolódnak, az állatfajok kihalnak. Nemcsak a természet szegényedik el, hanem vele együtt mi is – hiszen minden, amit használunk és elfogyasztunk, valamilyen módon ettől a rendszertől függ.

Van kiút ebből a spirálból?

A WWF szerint igen – de nem egyéni jó szándékkal, hanem valódi rendszerszintű változással. A túlfogyasztás fő mozgatórugója ugyanis nem az egyes emberek rossz szokása, hanem a gazdasági és termelési rendszerek fenntarthatatlansága. Az, ahogyan termelünk, értéket képzünk, fogyasztunk, eldobunk. Ha ebben nem történik bátor fordulat, akkor a túlfogyasztás napja évről évre előbb fog jönni.

A kormányok, döntéshozók, vállalatok szerepe ebben meghatározó. A szabályozás, a környezetvédelem, a gazdasági ösztönzők olyan eszközök, amelyekkel új pályára lehet állítani az ember és természet viszonyát. De mindehhez bátorság és hosszú távú gondolkodás kell – olyan politikai kultúra, amely nem csak négyéves ciklusokban méri a hatást, hanem generációs távlatban.

És persze az egyének szerepe sem elhanyagolható. Mert minden döntés, amit nap mint nap meghozunk – mit veszünk, mit eszünk, hogyan közlekedünk, mennyit utazunk, mire szavazunk – formálja a rendszert. Nem azért, mert egy ember mindent meg tud változtatni, hanem mert sok ember együtt képes mozdítani a világot. Fogyaszthatunk tudatosabban, választhatunk helyi, fenntartható termékeket, csökkenthetjük a pazarlást, és nemet mondhatunk a felesleges túlfogyasztásra.

Forrás: green.hu