Mit tanulhat egymástól Magyarország és Kína a vízgazdálkodásban?

• Környezetvédelem
• 2026. szeptember 5.
• 0

Magyarország és Kína vízügyi szakemberei azt vizsgálják, mit tanulhat egymástól a Tisza és a Hancsiang vízgazdálkodása.

Elsőre talán furcsa párosításnak tűnik a Tisza és a kínai Hancsiang folyó. Több ezer kilométerre vannak egymástól, vízgyűjtőik földrajzi és intézményi adottságai is jelentősen különböznek. A vízgazdálkodás előtt álló kihívásokban azonban akadnak közös pontok.

Az aszály, az árvíz, a vízkészletek elosztása, a vízminőség megőrzése és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás mind olyan kérdések, amelyekkel mindkét térség szakembereinek foglalkozniuk kell. Éppen ezekről indult szakmai tapasztalatcsere Magyarország és Kína között.

Az együttműködésről az Országos Vízügyi Főigazgatóság számolt be.

Más folyók, hasonló problémák

Magyarországon az elmúlt időszakban egyre nagyobb figyelem irányul a vízhiányra. A súlyos aszályok, a változó talajvízszintek és az időjárási szélsőségek miatt egyre nehezebb feladat úgy gazdálkodni a vízkészletekkel, hogy közben a lakosság, a mezőgazdaság, a gazdaság és a természet igényei is érvényesüljenek.

A helyzetet tovább bonyolítja, hogy ugyanazon vízgyűjtőn belül akár egyszerre is megjelenhet az árvíz és a vízhiány.

A kínai Hancsiang hasonlóan összetett vízgazdálkodási térség. A folyó a Jangce középső szakaszának legnagyobb mellékfolyója, vízgyűjtőjén pedig jelentős gátrendszerek, víztározók és egyéb vízügyi létesítmények segítik a vízkészletek kezelését és az árvízkockázatok mérséklését.

Kína tapasztalatai ugyanakkor nem kizárólag az infrastruktúráról szólnak. A vízminőség, az ökológiai védelem és a folyókban, illetve tavakban rendelkezésre álló vízmennyiség megőrzése is fontos része a vízgazdálkodásnak.

A kínai és a magyar tapasztalatok találkoznak

A két vízgyűjtő közötti szakmai kapcsolatot elindító augusztusi találkozón a kínai szakemberek az adaptív vízgazdálkodásban szerzett tapasztalataikat ismertették.

A bemutatott megoldások között szerepel a víztakarékosság, a különböző vízügyi projektek összehangolása, a vészhelyzetekre való felkészülés és a vízkészletek hatékonyabb elosztása. Ebben egyre nagyobb szerepet kapnak a digitális technológiák is.

A magyar szakemberek a Tisza-Körös-völgyi Együttműködő Vízgazdálkodási Rendszert mutatták be, amelynek egyik fontos feladata a vízhiányos időszakokban történő vízelosztás összehangolása.

Nemcsak a vízről, hanem a természetről is szól

A tapasztalatcsere egyik fontos tanulsága, hogy a jövő vízgazdálkodásában egyre nehezebb különválasztani az emberi és a természeti szempontokat.

Az árvízvédelem továbbra is alapvető feladat, de közben a folyók ökoszisztémáit is védeni kell. A mezőgazdaság vízellátása fontos, ugyanakkor a folyókban és vizes élőhelyeken is szükség van megfelelő vízmennyiségre.

Ebben a természetalapú megoldásoknak is szerepük lehet. Az infrastruktúra számos kockázatot képes mérsékelni, hosszú távon azonban az alkalmazkodás része lehet a természetes vízfolyamatok helyreállítása és a vízzel való takarékosabb gazdálkodás is.

Két irányban is lehet tanulni

A magyar szakemberek a vízgyűjtő-területi gazdálkodás, az európai vízpolitika, az ökológiai szempontok és a természetalapú megoldások terén oszthatják meg tapasztalataikat.

Kína pedig többek között a nagyléptékű vízgazdálkodási infrastruktúra, a vízelosztás és a digitális technológiák alkalmazása terén rendelkezik olyan tapasztalatokkal, amelyekből a magyar szakemberek is meríthetnek.

A hároméves kezdeményezés az EU által finanszírozott EU–Kína vízügyi együttműködési projekt része, amelyet az EU–Kína Vízügyi Platform támogat.

A Tisza és a Hancsiang tehát továbbra is két nagyon különböző folyó marad. A körülöttük élők problémái azonban egyre több ponton hasonlítanak egymásra. A szélsőségesebb időjárás mellett a víz megtartása, elosztása és a természet védelme mindenhol egyre fontosabb kérdéssé válik.

Forrás: MTI