Melyek a természetjárás íratlan szabályai?

Megosztás:
Forrás: Pixabay

Az elmúlt években világszerte, így Magyarországon is egyre többen fedezik fel a természetjárás örömét. Ez önmagában örömteli lenne, ám ezzel párhuzamosan romlik az erdei etikett, nő a természet terhelése.

Food & Drink Life „Trail etiquette declines…” cikke is ezt a jelenséget vizsgálja: a közösségi médiának köszönhetően divattá vált túrázni, ám sokan nem ismerik – vagy figyelmen kívül hagyják – a természetjárás íratlan szabályait.

Magyarországon is egyre gyakoribb, hogy a frekventált kirándulóhelyek – mint a Rám-szakadék, a Prédikálószék vagy a Normafa – túlzsúfolttá válnak. Nemcsak a parkolók telnek meg, hanem a túraösvények is. Ez pedig a természet károsításával járhat, ha nem figyelünk oda.

Mi a gond a hanyatló túraetikettel?

  • Zajos jelenlét – Hangos zene, drón-reptetés, hangoskodó csoportok riasztják el az állatokat, és zavarják a többi túrázót.
  • Letérés az ösvényről – Fotózás vagy „titkos helyek” keresése közben a növényzetet letapossuk, ami eróziót okoz. A Pilisben és a Mátrában több helyen is újabb és újabb csapások keletkeznek emiatt.
  • Szemetelés – Még ha „csak” narancshéj vagy almacsutka marad utánunk, az is hulladék.
  • Állatok etetése – A turisták gyakran adnak enni mókusnak, madaraknak. Ezzel azonban megzavarják az állatok természetes táplálkozási szokásait, ami betegségekhez vagy elvándorláshoz vezethet.
  • Tűzrakás, növénygyűjtés – Sokan nem tudják, hogy a legtöbb természetvédelmi területen a tűzrakás és a virágszedés tilos. A tavaszi medvehagymázás vagy a gombaszedés is káros lehet, ha nem szakszerűen történik.

Bár a természetjárás sokak számára a kikapcsolódás szinonimája, a valóságban egyre több jel mutatja, hogy gyakran túl nagy nyomot hagyunk magunk után. Magyarországon is vannak olyan helyszínek, ahol a túrázók figyelmetlensége vagy az információ hiánya lassan, de biztosan változtatja meg a tájat.

A Szalajka-völgyben például a Fátyol-vízesés környékén évről évre láthatóbbak a letaposott mohák és a kikoptatott partszakaszok. A Normafánál a padok mellett maradt szemét, a Rám-szakadékban a patakmederbe lépve készült fotók, vagy éppen a medvehagyma tövestől való kiszedése mind azt mutatják: nem mindig tudjuk, hogyan kellene valóban tisztelettel jelen lenni a természetben.

A problémák sokszor aprónak tűnnek – egy narancshéj eldobása, egy letaposott fűcsomó –, de ezek a kis hibák hosszú távon nagy károkat okoznak.

Mit tehetünk? – A Leave No Trace 7 alapelve

A Leave No Trace (magyarul: „Ne hagyj nyomot!”) egy nemzetközi szemlélet, ami segít megőrizni a természetet úgy, hogy minimális hatással vagyunk rá. Ennek 7 alapelve:

  1. Gondos tervezés és felkészülés
    Nézzük meg előre az útvonalat, készüljünk fel az időjárásra, tudjuk meg, vannak-e speciális szabályok (pl. tűzgyújtási tilalom, lezárt területek).
  2. Maradjunk a kijelölt ösvényen
    Ne térjünk le a jelzett útvonalról, még a tökéletes fotó kedvéért sem. Ezzel megvédjük a növényeket és elkerüljük a talajpusztulást.
  3. Hulladék: vigyük haza!
    Minden szemetet, még a „lebomló” dolgokat is (héjak, csutkák, papírzsepi) vigyük magunkkal. Semmit ne hagyjunk hátra.
  4. Hagyjuk úgy a természetet, ahogy találtuk
    Ne szakítsunk virágot, ne mozgassunk köveket, ne rongáljuk meg a környezetet. Az élőhelyek apró zavarása is károkat okozhat.
  5. Minimalizáljuk a tűzrakást
    Ha nem muszáj, ne gyújtsunk tüzet. Használjunk főzőlapot vagy hideg élelmet. Magyarországon sok helyen tilos a szabad tűz!
  6. Tartsuk tiszteletben a vadállatokat
    Ne etessük, ne zavarjuk, ne közeledjünk hozzájuk. Egy jó fotó nem ér annyit, hogy stresszt okozzunk egy őznek vagy madárnak.
  7. Legyünk tekintettel más túrázókra
    Ne zavarjunk másokat zajjal, tartsuk tiszteletben a természet csendjét és mások élményét is.

Az erdő fohásza – A természet üzenete nekünk

A természet szeretete nem csak a képeslapra illő fotókban nyilvánulhat meg, hanem abban is, ahogyan viselkedünk az erdőben. Fekete István, Az erdő fohásza című írása pontosan erről szól:

Vándor, ki elhaladsz mellettem, ne emelj rám kezet!…
…Vándor, ki elmégy mellettem,
Hallgasd meg kérésem:
NE BÁNTS!

Ez a vers több magyar erdőben, turistaházak falán is olvasható – például a Bükki Nemzeti Parkban, a Zempléni-hegységben, vagy a Börzsöny erdei pihenőhelyein.

Túrázzunk tisztelettel!

Az erdő nem „fotóháttér”, hanem élőhely. A természet megőrzése nem más feladata – mindannyiunk felelőssége, hogy a következő generációk is élvezhessék a tiszta levegőt, a madárdalt, a csendet.

Amikor legközelebb útnak indulunk, jusson eszünkbe:
Az erdő fohásza nem egy régi vers – hanem mai üzenet.
Megosztás:

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük