Megvan a madarak közös nyelve

Megosztás:

A nyelv az egyik legfontosabb eszközünk a kapcsolatteremtésre és az együttműködésre. Az emberi kommunikáció különlegessége abban rejlik, hogy képesek vagyunk önkényes hangokat társítani absztrakt jelentésekhez – ez a fajta „hang–jelentés” kapcsolat ritka az állatvilágban. Bár egyre több kutatás mutatja, hogy madarak, csimpánzok, delfinek vagy elefántok is képesek hasonlóra, még mindig keveset tudunk arról, hogyan fejlődhetett ki ez a képesség.

A Nature Ecology and Evolution folyóiratban megjelent új tanulmány egy különleges felfedezést mutat be: olyan madárhangot azonosítottak, amely egyszerre ösztönös és tanult elemeket is tartalmaz. Ez a jelenség meglepően hasonlít ahhoz, ahogyan Charles Darwin több mint 150 éve elképzelte az emberi nyelv eredetét.

A kakukk, a közös ellenség

A kutatás középpontjában a fészekparazita madarak, köztük a kakukkfélék álltak. Ezek a madarak más fajok fészkébe csempészik tojásaikat, a gyanútlan gazdamadarak pedig saját utódaik helyett a betolakodót nevelik fel. Az elsőként kikelő kakukkfióka gyakran kidobja a többi tojást, hogy egyedül részesüljön a gondoskodásban.

Az ausztrál lazúr tündérmadár például külön figyelmeztető hangot ad ki, ha kakukkot lát a közelben. Ezt meghallva a környékbeli madarak odarepülnek, és együtt űzik el a betolakodót. A kutatók azt is észrevették, hogy más madárfajok is felismerik és utánozzák ezt a riasztó hangot, amikor fészekparazitát észlelnek.

Amikor a kutatócsoport kínai, indiai és svéd szakemberekkel egyeztetett, kiderült, hogy ezekben az országokban is hallhatóak hasonló figyelmeztető hangok — mindig a fészekparazita madarak megjelenésekor.

Egyetemes riasztójel?

A kutatók több mint húsz madárfajt azonosítottak, amelyek hasonló hangot adnak ki a kakukkokhoz hasonló veszélyek láttán. Ezek között voltak közeli rokonok, de egymástól akár 50 millió évnyi evolúciós távolságra álló fajok is. Mégis ugyanazt a jelzést használták.

Laboratóriumi és terepi kísérletek során a tudósok kimutatták, hogy a madarak kizárólag fészekparazitákra reagálnak így. Amikor kitömött kakukkokat mutattak nekik, azonnal támadó viselkedést mutattak, míg más madár- vagy ragadozómintákra közömbösek maradtak.

Ezután különböző országok madarainak játszották le egymás riasztóhangjait – és a reakció mindenütt ugyanaz volt. Az ausztrál madarak éppúgy értették a kínaiak jelzését, mint a saját fajtársaikét, és fordítva. Ez arra utal, hogy a figyelmeztető hang „univerzális nyelvként” működik: mindenhol ugyanazt az üzenetet hordozza – „Vigyázat, kakukk a közelben!”

A nyelv evolúciójának kulcsa

A felfedezés különlegessége, hogy a hangadás kettős természetű. A veszélyre adott reakció – vagyis az, hogy a madár megtámadja a kakukkot – ösztönös. Maga a hang azonban tanult: a fiatal madarak csak akkor sajátítják el, ha látják és hallják, hogyan reagálnak a fajtársaik.

Ez a kettősség – az ösztönös viselkedés és a tanult kommunikáció összefonódása – eddig ismeretlen volt az állatvilágban. A madarak tehát nemcsak a saját fajtársukkal, hanem más fajokkal is közös „nyelvet” tudnak használni, ha közös ellenségről van szó.

A kutatók szerint ez a felfedezés új megvilágításba helyezi az emberi nyelv kialakulását is: megmutatja, hogyan fejlődhetett ki a tanult, de ösztönös alapokra épülő kommunikáció – az a kombináció, amely végül az emberi beszédhez vezetett.

Forrás: Greendex

Megosztás:

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük