Hogyan találhatsz szarvasgombát az erdőben?

• Jó hírek
• 2025. október 13.
• 21
• 0

A szarvasgomba igazi kuriózum, bár talán többen ismerik az árát, mint az ízét.

Elterjedt tény volt, hogy a szarvasgomba kilója több százezer forintba került, de érdemes volt szem előtt tartani, hogy az ételek elkészítésekor mindössze grammokat használtak belőle, nem pedig kilókat.

Egy korábbi cikkben Csorbainé Dr. Gógán Andrea, szarvasgomba-termesztési szakértő segítségével az Agrárszektor azt vizsgálta, miért kellett ennyit fizetni ezért a gombáért, valamint milyen feltételeknek kellett megfelelni annak, aki gyűjtötte és értékesítette. Kiderült az is, hogy egyre többen vágtak bele a termesztésébe, ugyanakkor az értékes termés jelentős része nem a hazai, hanem a külföldi piacokra került.

A szarvasgomba a föld alatt nőtt, ezért magunktól nem tudtuk megtalálni, hiszen alig látszott ki. Mindenképpen szükség volt valakire, aki segített megtalálni a föld alatti gombákat. Magyarországon erre a feladatra a kutya volt a legalkalmasabb. A hazai szabályozás előírta, hogy csak erre a célra kiképzett kutyával lehetett föld alatti gombát keresni. Ezek közül a kereskedelmi szempontból jelentős, gasztronómiailag értékes fajokat nevezték szarvasgombának. A kutyák mellett a kiképzett malacok is alkalmasak voltak a keresésre, eredetileg ők szolgáltak erre a célra, de az évek során a helyzet megváltozott.

Malac vagy kutya?

Régebben a franciák malaccal kerestették a szarvasgombát, innen származott a hagyomány. Idővel azonban ez nehézkessé vált, mert a keresők többsége autóval ment terepre, ahová nehéz volt bevinni egy vagy több malacot. Ráadásul nehéz volt meggyőzni a malacokat, hogy ne egyék meg a kitúrt gombát. Ezzel szemben a kutya a keresést feladatnak tekintette, nem ette meg a gombát, könnyen tanítható volt, és a kocsiban való szállítás sem jelentett problémát.

Csorbainé Dr. Gógán Andrea elmondta, hogy nem lehetett minden kutyából keresőebet nevelni. A labradorok előkelő helyet foglaltak el a listán, mert munkakutyák, könnyen kiképezhetők, stabilak és nagy munkakedvük van. A vizslák – magyar és német egyaránt – szintén jól alkalmazhatók voltak, és az olasz Lagotto Romagnolo is népszerű fajta lett, hipoallergén tulajdonsága miatt.

Az utóbbi időszakban sok gazda kiképezte házikedvencét a keresésre, és a kutyák gazdái is letették a szükséges vizsgát. Magyarországon ugyanis a szarvasgomba-gyűjtéshez 2012-ben kiadott rendelet szerint csak kutyával lehetett gombát keresni, és a kutyát le is kellett vizsgáztatni. Fontos volt, hogy az állat ne zavarta az erdőt, ne kergesse a vadakat vagy az embereket.

Mit érdemes tudni a szarvasgomba élőhelyéről?

A szarvasgombának szüksége volt fákra és cserjékre gazdanövényként, valamint megfelelő távolságra a fák között és szegényes aljnövényzetre. Leginkább idős tölgyesekben és bükkösökben érezte jól magát, ahol a fák 8–10 méterre álltak egymástól, és a talaj laza, humuszos, meszes volt, esetenként homokos vagy köves szerkezetű. Egyes fajokra főleg hűvös, csapadékos nyarakon lehetett rábukkanni.

Fontos volt, hogy senki ne induljon el szarvasgombát keresni engedély nélkül. Először a terület tulajdonosától vagy az erdőgazdaságtól kellett engedélyt kérni. Az összegyűjtött gombákat haza lehetett vinni, de a fogyasztásra alkalmas fajtákat érdemes volt szakemberekkel ellenőriztetni. Ha valaki értékesíteni akarta a gombát, gombaszakértővel kellett azt felülvizsgáltatni, és vezetni kellett egy gyűjtési naplót a gomba helyéről, időpontjáról és adatairól.

Csak pár gramm a boldogsághoz

A szarvasgombát a legtöbben az ízéről és az árából ismerték. Bár nem volt olcsó, nem vásároltak belőle kilókat, hanem grammokra adták, ahogy például a sáfrányt vagy a borsot sem kilószámra mérik. Egy családnak 3–5 ezer forintnyi szarvasgomba elegendő volt egy nagyobb étkezéshez, ami egy jó minőségű bor árának felelt meg. Az ára a keresés körülményességét is tükrözte.

Termesztés és export

A szarvasgomba termesztése bonyolult volt: a gombatelepeket nem lehetett „koedukáltan” létrehozni, mert a telep idővel újra egyneművé vált. Emellett a klímát, a talajt, a mikroelemek arányát és a szén-nitrogén egyensúlyt is figyelembe kellett venni.

Csorbainé Dr. Gógán Andrea elmondta, hogy több száz hektárra tehető a hazai ültetvények és erdők területe, ahol szarvasgomba termett. Szerinte a termesztés hatékony vidékfejlesztési eszköz és jó befektetési lehetőség volt, de türelmet igényelt, mert hosszú idő kellett a megtérüléshez. Itthon a kereslet alacsony volt, a hazai termés 90–95 százaléka exportra került, többek között Németországba, Olaszországba, sőt a tengerentúlra is.

Forrás: Agrárszektor