Életet menthet néhány deszkadarab és néhány zsák homok

• Környezetvédelem
• 2025. május 12.
• 16
• 0

A klímaváltozás napjainkban egy globális probléma, amely komoly hatással van a víz természetes körforgásának működésére és egyensúlyára.

A hőmérséklet-emelkedés következtében a víz párolgása, illetve a növények párologtatása is megnőtt. Az elmúlt években jellemzővé váltak a hosszabb-rövidebb ideig tartó aszályok, valamint a csapadék eloszlása is megváltozott.

A vízmegőrzés létfontosságú feladat

A Felső-Kiskunságot számos értékes vizes élőhely szövi át, amelyek védett és fokozottan védett madár-, kétéltű- és növényfajok otthonául szolgálnak. Az apró, sekély, könnyen felmelegedő vízfoltok elengedhetetlenek a vöröshasú unkák, gőték és más kétéltűek szaporodásához, ha ezek túl korán kiszáradnak, tömegesen pusztulnak el az ebihalak. Számos madárfaj kötődik a vizes élőhelyekhez. Partimadarak, például a gulipán, a gólyatöcs, a nagy goda, valamint a cankók is a sekély vizek mentén táplálkoznak és fészkelnek, de récék, ludak, sirályok és gémek számára is fontos élőhelyek. A vizek eltűnése nem csak a fajokat sodorhatja veszélybe, hanem a teljes ökológiai egyensúlyt felboríthatja a tájban, éppen ezért a vízmegőrzés létfontosságú természetvédelmi feladat.

A felszíni vizek általában a téli csapadéknak köszönhetően jelennek meg a pusztán, tavasszal azonban az erős szelek, a melegedő időjárás, valamint a csatornákba való elszivárgás miatt egyre gyorsabban csökken kiterjedésük, gyakran már április-májusban teljesen eltűnnek. Ha a felszíni vizeket hagynánk a csatornákon keresztül elfolyni a Dunába, akkor a Kiskunságra igencsak jellemző időszakos vizes élőhelyeink kerülnének veszélybe.

A vízmegtartás nem csak az élővilág védelme, hanem a szikes területek speciális vízjárásának megőrzése szempontjából is kiemelten fontos tevékenység, mivel a talajvízszint trendszerű csökkenése a szikesedés folyamatának megszűnéséhez, a talaj felső rétegének kilúgozódásához, ezáltal a speciális élőhelyekhez köthető sziki életközösségek eltűnéséhez vezethet. A talajvízkészletünk gyarapítására felszíni vizek beszivárgása révén, leginkább az őszi-téli csapadék megőrzésével van lehetőségünk. 

A gyakorlati megoldások a lokális adottságok függvényében eltérőek lehetnek

A Felső-Kiskunságban az elmúlt néhány aszályos évben nagyon sokat tettek azért, hogy megőrizzék a vizet a tájban. Régi zsilipek felújításával, saját vagyonkezelésben álló zsilipek kezelésével, homokzsák-gátakkal, big-bag zsákos dugókkal, valamint rakodógépekkel próbálták megakadályozni a vizek elfolyását. Egy régi halastóban a víz megtartásával közel 45 hektárnyi, egy gyepterületen három műtárgy segítségével kb. 60 hektárnyi, míg egy szikes legelőn egy rakodógép segítségével közel 300 hektárnyi időszakos vízfelületet sikerült kialakítani 2025 tavaszára. Mindezek mellett a kisebb vízfelületek fenntartása is folyamatosan zajlik.

Az agrár-környezetgazdálkodási program előírásai szerint tilos a belvizek, az időszakos vízborítások vagy az ökológiai vízpótlásból származó vizek levezetése a mezőgazdasági területekről. Ezek a vízborítások a művelt terület részének számítanak, így nem jelentenek gazdasági hátrányt a gazdálkodó számára. Emellett a 269/2007. (X. 18.) Korm. rendelet kimondja, hogy Natura 2000 gyepterületről a belvíz elvezetése, valamint az ilyen területek öntözése szintén tilos. Fontos kiemelni, hogy a vízjogi engedéllyel végzett ökológiai célú vízpótlás nem minősül öntözésnek.

A szakhatóságokkal, a helyi gazdálkodókkal, valamint a helyi közösségekkel való együttműködés elengedhetetlen a szárazság elleni küzdelemben a vízmegőrzés során.

Forrás: knp.hu