Csendben eltűnik ez a veszélyeztetett növényünk

Megosztás:

Ritka őshonos cserjénk, amelyet az invazív amerikai vadszőlő sarokba szorít, küzd a túlélésért.

A Kárpát-medence erdeiben egy kevéssé ismert, mégis különleges növény él: a Crataegus nigra, magyar nevén fekete galagonya. Ez a tüskés cserje vagy kisebb fa nem annyira feltűnő, mint piros termésű rokonai, különlegességét azonban fénylő fekete bogyói és ritka előfordulása adja.

Elsősorban a Duna és a Dráva menti keményfás ligeterdők peremén fordul elő. Magyarország mellett a nyugat-balkáni térségben és a Pannon-medencében is jelen van, de elterjedése mozaikos. A 3–7 méteresre növő növény vastag, szürkés hajtásokat fejleszt, tüskéi és termései pedig jól elkülönítik más galagonyafajoktól.

Veszélyeztetett és fokozottan védett faj

A fekete galagonya fokozottan védett Magyarországon, 1988 óta áll természetvédelmi oltalom alatt. Természetvédelmi értéke 100 000 forint, így gyűjtése vagy károsítása engedély nélkül tilos.

Fennmaradását több tényező veszélyezteti:

  • élőhelyének átalakítása,

  • erdőgazdálkodási beavatkozások,

  • inváziós növényfajok terjedése.

Különösen nagy problémát jelent az amerikai vadszőlő, a Parthenocissus inserta, amely agresszívan befutja és elnyomja a cserjéket. A sűrű indák megvonják a fényt és a tápanyagokat, ami hosszú távon a növény pusztulásához vezethet.

A beavatkozás már megkezdődött: a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság szakemberei Szigetújfalu térségében eltávolították a burjánzó vadszőlőt, több tucat fekete galagonyát felszabadítva a növényi nyomás alól. A faj védelme azonban folyamatos munkát igényel.

Ökológiai és tudományos jelentőség

A fekete galagonya az ártéri ligeterdők élővilágának része. Termései táplálékul szolgálnak madarak és más erdei élőlények számára, ezzel hozzájárulva az ökoszisztéma stabilitásához.

Botanikai szempontból is figyelemre méltó: a legtöbb galagonyafaj piros bogyót érlel, ezért a fekete termés rendszertani és evolúciós szempontból is különleges.

Egy kevéssé ismert, mégis fontos faj

A fekete galagonya példája jól mutatja, hogy nemcsak a látványos vagy közismert fajok kerülhetnek veszélybe. Az élőhelyek szűkülése és az inváziós fajok térnyerése sokszor a kevésbé ismert, de ökológiailag értékes növényeket sodorja háttérbe.

Ami egykor természetes része volt az ártéri erdőknek, ma már a fennmaradásáért küzd – csendben, és gyakran észrevétlenül.

Forrás: ng.24.hu

Megosztás:

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük