Az éghajlatváltozás és gyakori aszályok új technológiák fejlesztését eredményezik

Megosztás:
Forrás: Pixabay

Az éghajlatváltozás és a gyakori aszályok egyre több országot kényszerítenek arra, hogy milliárdokat fektessenek a tengervíz sótalanításába. A technológia azonban energiaigényes, és jelentős környezeti hatásokkal is jár.

Ciprus már a harmadik éve szenved az aszálytól. Június elején az ország 18 fő víztározójának a töltöttsége mindössze 21,7 százalékos volt, öt évvel ezelőtt a töltöttségi szint még 97 százalékon állt. A kormány a felére csökkentette a mezőgazdaság vízellátását, emiatt idén az ország kénytelen lesz paradicsomot, görögdinnyét és más, korábban termesztett termékeket importálni.

A megoldás a sótalanítás lenne, de Cipruson jelenleg csak négy telep alkalmas erre. Éppen ezért azt a célt tűzték ki, hogy két-három éven belül ezekkel elégítik majd ki az összes ivóvízigényt, amelyhez meg kell duplázniuk a sótalanítási kapacitásukat.

A publikáció rámutat arra, hogy a becslések szerint minden tizedik ember olyan országban él, ahol az ENSZ vízügyi ügynöksége „magas és kritikus vízhiányt” állapított meg. Az esőzések egyre szeszélyesebbek, a talajvízkészletek kimerülnek, a világ kormányai pedig keresik a megoldást a vízellátás fenntartására. Az éghajlatváltozás mellett a növekvő népesség és a bővülő ipari tevékenység is növeli a víz iránti keresletet, ami előtérbe helyezi a sótalanító technológiát. Érdekesség, hogy a sótalanító ágazat piaca a kutatók szerint 2027-re meghaladhatja a 20 milliárd dollárt; 2024-ben ezt még kevesebb mint 15 milliárdra becsülték.

A sótalanítási folyamat az elmúlt évtizedekben nagyot fejlődött. A tengervíz forralásának ősi technikáját felváltotta egy kifinomultabb technológia, a fordított ozmózis, amely a só kiszűrésére mikroszkopikus pórusokat használ speciálisan tervezett membránokban.  

A vizsgálatok szerint a sótalanítási kapacitás globális növekedése évi 6 és 12 százalék között mozog. Elsősorban a Közel-Keleten, de más országokban is a kormányok és a vállalatok milliárdokat költenek a sótalanító infrastruktúra bővítésére, miközben meg kell küzdeniük a technológia kellemetlen mellékhatásaival is. Az édesvíz kinyerése ugyanis nagyon sok és tömény sóoldatot termel, ami jelentősen befolyásolja az ökoszisztémát. Viszont sok országban ez az egyetlen azonnali megoldás, sőt még azt is bevállalják, hogy a tengerpartról több száz kilométerre szállítják a vizet, a szárazabb vidékekre.

A tanulmány teljes terjedelmében a Makronóm publikációjában olvasható.

(Makronóm)

Megosztás:
Előző cikk Cigarettacsikkek kicsit másként Következő cikk Hogyan készítsünk magunknak krémet házilag?

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük