Aszály, klímaváltozás, vízhiány: veszélyben a Tisza és a jövő ivóvize

• Jó hírek, Környezetvédelem
• 2025. október 21.
• 12
• 0

Az aszály nemcsak a gazdák problémája – a vízhiány már a talajvizet és az ivóvízellátást is érinti. Mit tehetünk ellene?

A vízkészletek megőrzése és a vízvisszatartás fontossága ma már nemcsak környezetvédelmi, hanem nemzetstratégiai kérdés is – erre hívta fel a figyelmet Bíró Tibor, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Környezeti Fenntarthatósági Intézetének igazgatója, Áder János volt köztársasági elnök Kék bolygó című podcastjában. A szakember szerint az aszály, a vízgazdálkodási problémák és a klímaváltozás együttes hatása súlyosan veszélyezteti Magyarország vízkincsét – és ezzel együtt a jövő generációk ivóvízellátását is.

„2017 óta folyamatos mínuszban vagyunk”

„2017 óta folyamatos mínuszban, leürülésben vagyunk” – mondta Bíró Tibor a beszélgetésben, utalva arra, hogy az egymást követő aszályos időszakok miatt hazánk vízmérlege negatív.
A téli csapadékhiány miatt tavasszal sem tud megfelelően újraindulni a vegetációs időszak, a talaj pedig fokozatosan veszít nedvességtartalmából.

A probléma nemcsak magyar jelenség. Hollandiában, Észak-Németországban és Skandinávia déli részén is nő az átlaghőmérséklet, gyakoribbak a hőségnapok, miközben a csapadék mennyisége csökken. A hosszú, csapadékmentes időszakok még azokat az országokat is meglepték, ahol eddig bőséges vízkészletek álltak rendelkezésre.

Kiszáradó talaj, eltűnő kutak

A szakember szerint nemcsak meteorológiai, hanem hidrológiai aszályról is beszélhetünk – vagyis már a vízgyűjtőkön sincs elegendő csapadék, így a folyók, patakok, tavak vízszintje is folyamatosan csökken.
„A Homokhátságban a talajvíz szintjének csökkenése az 1970-es évek végétől átlagosan 2–3 méter, de domborzattól függően van, ahol 5–6, sőt, a legszélsőségesebb helyeken 10–12 méter” – magyarázta Bíró Tibor.
A helyzet annyira súlyos, hogy már a Tisza völgyében is tapasztalható, hogy ásott kutakból eltűnik a víz.

A Tisza évente 250 millió köbméter vizet veszít

Áder János hozzátette: „Súlyos következménye van annak, ha nagyon alacsony a Duna vagy a Tisza vízállása.”
A folyók medersüllyedése és az alacsony vízszint miatt évente mintegy 250 millió köbméter víz szívódik ki a talajból, ami a Tisza-tó vízmennyiségének felel meg. Ez a víz az országból távozik – miközben a talaj kiszárad, a helyi tavak eltűnnek, és a csapadékképződés is visszaesik.

„Az Alföld homokosabb részén a talaj felső 60–80 centiméteres rétegéből eltűnt a csapadék, de az alsóbb rétegekből is tűnik el a víz” – mondta a volt köztársasági elnök.

„Ne járjunk úgy, mint az indiaiak”

Áder János szerint halaszthatatlan a kutak legalizálása és a vízhasználat ellenőrzése: „Ne büntessük meg a gazdákat azért, hogy korábban illegális kutat fúrtak, de tudjunk arról, hogy hány kutuk van, szereljünk rá szenzorokat, és lássuk, hogy a pótlás és a vízfelhasználás egyensúlyban van-e.”

A volt államfő figyelmeztetett:

„Ha nem így csinálunk, akkor szerintem 10–15 év múlva nagyon súlyos problémákkal szembesülnek a gazdák és a lakossági vízellátást végző szolgáltatók is.”

Vízvisszatartás és társadalmi összefogás – a kulcs a jövőhöz

A szakértők egyetértenek abban, hogy a vízvisszatartás, a talajvédelem és az okos vízgazdálkodás lehetnek a megoldás kulcsai.
Bíró Tibor szerint „mozaikos vízvisszatartásra” lenne szükség, ami a talajvizet dúsítja, a környezetet hűti, és építi a tájat.
Dombvidéken a záportározók és az erózió elleni védelem, síkvidéken pedig a belvíz- és öntözőcsatornák újragondolt használata segíthetne a víz megtartásában.

A Nemzeti Közszolgálati Egyetem és a Kínai Tudományos Akadémia között létrejött együttműködés reményt adhat. A mesterséges intelligencia és adatfeldolgozás bevonásával akár új, hatékony megoldások is születhetnek a vízgazdálkodási kihívásokra.

Minden csepp számít

Magyarország ivóvizének 95%-át felszín alatti vizekből nyerjük. Ha ez a készlet kimerül, nincs utánpótlás.
A szakemberek ezért egyetértenek: minden egyes csepp víz, amit ma megőrzünk, a jövő generációk életét védi. 💧

Forrás: MTI