Aggasztó változás a Mecsekben: egyre nehezebben bírják a bükkösök a szárazodó klímát

• Jó hírek, Környezetvédelem
• 2026. szeptember 20.
• 0

A Mecsek egyes idős bükköseiben gyorsabban indult meg a fák hanyatlása, mint azt néhány évtizeddel ezelőtt várták.

A gyakoribb aszályos időszakok, a magasabb hőmérséklet és a fokozódó párologtatási kényszer együttesen olyan terhelést jelent az állományoknak, amelyet egyre nehezebben viselnek el. A Mecsekerdő Zrt. szerint ezért az erdők hosszú távú fennmaradásához tudatosan nagyobb fajgazdagságú, ellenállóbb állományokat kell kialakítani.

Egy több mint százéves fa története is sokat elárul

A változásokat a Mecsekerdő már évek óta rendszeresen követi. 2015-ben monitoringprogram indult egy érintett erdőrészletben, ahol 32, egyenként 500 négyzetméteres mintaterületen vizsgálják évről évre a fák állapotát és növekedését.

A megfigyelt fák között 2015-ben volt egy nagyjából százéves bükk is, amely akkor még egészségesnek tűnt. A 33 méter magas, csaknem 80 centiméter törzsátmérőjű fa állapota később fokozatosan romlott, gombák is megjelentek rajta, 2019-re pedig már egyetlen élő hajtása sem maradt. A fa ma részben álló facsonkként, részben fekvő holtfaként maradt az erdőben, és így számos élőlénynek biztosít búvó- és táplálkozóhelyet. Egy idős fa elpusztulása önmagában még természetes folyamat lehet, egészen más a helyzet azonban akkor, ha nem egy-egy példány, hanem egy egész állomány hanyatlása gyorsul fel. A Mecsek egyes bükköseiben már ezt a folyamatot figyelik meg, és egyre több helyen megszakadhat a korábban összefüggő lombkorona.

A déli lejtőkön különösen nagy a terhelés

A probléma egy 315 hektáros erdőtömb déli és délnyugati részein különösen szembetűnő. Ezek a meredek, helyenként köves hegyoldalak erősebben ki vannak téve a napsugárzásnak, így a fák számára a vízhiány és a hőterhelés is nagyobb. A víz- és hőstressz közvetlenül gyengíti a fákat, a leromlott állapotú példányok pedig a károsítókkal és kórokozókkal szemben is kevésbé tudnak védekezni. A folyamat leginkább a magas arányban jelen lévő bükköt érinti, de más fafajoknál is megfigyelhetők a leromlás jelei. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a mai erdők története több mint egy évszázadra nyúlik vissza. A terület fáit 1897 és 1906 között, alig tíz év alatt termelték le, majd az utánuk kialakított erdő lényegében egykorúvá vált. A most több mint 120 éves állomány tehát annak a klímának a körülményei között fejlődött, amely azóta jelentősen megváltozott.

Ez azért is fontos, mert az egykorúság miatt a fák hasonló időben kerülhetnek stresszes állapotba. Nem olyan erdőről van szó, ahol különböző korú és eltérő tűrőképességű fák fokozatosan pótolni tudják egymást, hanem egy nagyobb, összefüggő állományról, amelyet egyszerre érhetnek ugyanazok a kedvezőtlen hatások.

A változatosabb erdő lehet a jövő kulcsa

A Mecsekerdő szakemberei szerint az alkalmazkodás egyik fontos eszköze az elegyesebb erdők kialakítása. A melegebb és szárazabb körülményekhez várhatóan jobban alkalmazkodó fajok, például a mezei juhar, a virágos kőris és a barkócaberkenye már most is jelen vannak a területen, de többnyire csak kisebb arányban. A természetes erdőfelújulás ugyanakkor nem feltétlenül ebbe az irányba vinné az állományt. A bükk erőteljesen újul, miközben a szarvas és az őz a többi fafajt kedveli jobban, ezért vadkárelhárítás és tudatos erdőkezelés nélkül ismét könnyen bükkdomináns fiatal erdő alakulhatna ki. Ezt egy 0,70 hektáros erdőfelújítás tapasztalatai is jól mutatják. A területen belül egy 700 négyzetméteres részt elkerítettek a vad elől. Ott jelenleg 18 fafaj újul, miközben közvetlenül a kerítés mellett a fiatal erdőben még a korábbinál is erősebb a bükk túlsúlya.

A szakemberek ezért a kerítéssel védett felújításoknál tudatosan törekednek arra, hogy minél több fafaj kapjon lehetőséget. Ehhez nemcsak a vad rágásának megakadályozására van szükség, hanem a konkurens növényzet szabályozására, később a fafajok közötti válogatásra, bizonyos helyeken pedig szárazságtűrő fajok pótlására is. Nem a bükk kiszorítása a cél, hanem az, hogy ne ismét szinte kizárólag ez a faj uralja az állományt.

Az erdészeknek nehéz döntéseket kell meghozniuk

A már leromlott állapotú erdők esetében azonban nincs tökéletes megoldás. Egyes helyeken a fák állapota már nem teszi lehetővé, hogy az állományt kizárólag egyenként végzett beavatkozásokkal alakítsák át. A mostani erdőfelújítások ugyan jóval kisebb területeken zajlanak, mint a történelmi léptékű kitermelések, de 2–3 hektáros vágásterületek így is előfordulhatnak. Ezek átmenetileg megszakíthatják az összefüggő erdőképet, és helyi szinten az erdei mikroklíma is megváltozhat. Ha viszont a beavatkozás túl későn történik, az idős állomány magától is elveszítheti záródását, miközben a pusztuló fákból egyre kevesebb hosszú élettartamú fatermék készülhet.

Ezért az időzítés különösen fontos. Túl korai beavatkozással a még működő erdőborítás sérülhet, túl késői beavatkozással pedig az állomány értékei veszhetnek el. Ráadásul nem minden pusztuló fát szükséges eltávolítani, hiszen az álló és fekvő holtfa az erdei élővilág fontos része. A cél így nem egyszerűen a jelenlegi erdőkép megőrzése, hanem olyan új állományok létrehozása, amelyek a megváltozott éghajlati körülmények között is működőképesebbek lehetnek. A Mecsek bükköseinek története azt mutatja, hogy az erdőknek már most alkalmazkodniuk kell a gyorsan változó klímához, és ennek része lehet a korábbinál változatosabb fafaj-összetétel, a kisebb léptékű erdőfelújítás és a zárt erdőborítás minél hosszabb távú fenntartása.