Amikor a hegyek megmozdulnak – a klímaváltozás rejtett kockázatai

• Környezetvédelem
• 2026. március 9.
• 0

A klímaváltozás nemcsak a hőmérsékletet emeli, hanem a hegyvidéki területek stabilitását is veszélyezteti. A gleccserek olvadása új kockázatokat hoz.

Amikor a jég eltűnik, a hegyek is megmozdulnak

A klímaváltozás hatásai nemcsak a hőmérséklet emelkedésében vagy az időjárási szélsőségekben jelennek meg. Az olvadó gleccserek és a felengedő permafroszt egyre több hegyvidéki területen teszik instabillá a lejtőket, ami földcsuszamlásokhoz és akár pusztító hullámokhoz is vezethet.

A folyamat már több térségben megfigyelhető. A grönlandi és alpesi példák arra utalnak, hogy nem elszigetelt eseményekről van szó, hanem egy olyan kockázatrendszer korai jeleiről, amelyet a felmelegedő éghajlat erősít.

Szabó Péter klímapolitikai tanácsadó szerint a kérdés ma már nem az, hogy ezek az események bekövetkeznek-e, hanem az, mennyire készül fel rájuk a társadalom és az államok rendszere.

Egy gyorsan változó jégvilág

A tudományos mérések szerint a világ gleccserei 1976 óta több mint 9000 gigatonna jeget veszítettek, és ennek több mint 40 százaléka az elmúlt évtizedben tűnt el. A kutatók arra figyelmeztetnek, hogy még akkor is a gleccserek mintegy fele eltűnhet 2100-ra, ha a globális felmelegedést sikerül 1,5 Celsius-fok körül korlátozni.

A jég visszahúzódása azonban nem csupán látványos tájváltozást jelent. A jégtakaró eltűnésével meggyengül a hegyoldalak természetes stabilitása, ami új típusú természeti kockázatokat hozhat létre.

A környezeti válság biztonsági dimenziója

A földcsuszamlások és az általuk kiváltott hullámok nemcsak helyi természeti katasztrófák lehetnek. Károsíthatnak kikötőket, energetikai létesítményeket és közlekedési infrastruktúrát, sőt a globálisan összekapcsolt gazdaságban ellátási láncokat is megzavarhatnak. A part menti katonai bázisok és repülőterek szintén sérülékenyek lehetnek, ezért a jelenség a biztonságpolitikai tervezésben is egyre nagyobb figyelmet kap.

Az Északi-sarkvidéken a változások különösen gyorsak. A térség nagyjából négyszer gyorsabban melegszik a globális átlagnál, ami felgyorsítja a permafroszt olvadását. Amikor a fagyott talaj felenged, a hegyoldalak szerkezete gyengül, és megnő a lejtőomlások esélye.

Amikor a fjord hullámot ver

2017-ben a grönlandi Nuugaatsiaq település közelében 40–50 millió köbméter kőzet omlott egy fjordba. A keletkező hullám perceken belül elérte a falut, négy ember életét vesztette, a települést pedig végleg elhagyták.

A későbbi vizsgálatok szerint a lejtő instabilitása összefüggött a permafroszt olvadásával, és a katasztrófát megelőző mozgások műholdas adatokban már korábban is kimutathatók voltak.

Hasonló esemény történt 2023-ban a kelet-grönlandi Dickson-fjordban, ahol mintegy 25 millió köbméter kőzet és jég zuhant a vízbe. A közel 200 méteres hullám a fjord zárt terében állóhullámmá alakult, amely napokon át mérhető szeizmikus jelet keltett.

Egy alpesi falu határhelyzetben

A klímaváltozás következményei Európában is egyre látványosabbak.

2025 májusában a svájci Blatten faluját kő- és jéglavina pusztította el, amely a visszahúzódó Birch-gleccser instabilitásával függött össze. A települést tíz nappal korábban evakuálták, miután a szakemberek rendkívüli lejtőmozgásokat észleltek. Ennek köszönhetően tömeges emberáldozat nem történt, de a kár elérte a 320 millió svájci frankot, és több mint száz épület semmisült meg.

A falu jövője bizonytalan: a törmelékkúp instabilitása miatt az újjáépítés helyben nem lehetséges, így komolyan felmerült a közösség áttelepítése.

Fordulóponthoz közeledünk

A kutatók szerint a század közepére a kisebb gleccserek akár egyharmada eltűnhet, ami új, meredek és instabil felszíneket hagy maga után.

Ez növelheti a kőzet- és jéglavinák, valamint az általuk kiváltott hullámok gyakoriságát. A folyamat láncreakcióként működik: a felmelegedés olvadást indít el, az olvadás meggyengíti a lejtőket, a lejtőomlás pedig további destabilizációt okozhat.

A kockázatok csökkentéséhez egyre fontosabbá válik a korai megfigyelési rendszerek alkalmazása, például műholdas radarmérések, lézerszkennelés vagy drónos monitoring segítségével.

Hosszú távon azonban a szakértők szerint a legfontosabb lépés az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése.

„Az elkövetkező évek kihívása az lesz, hogy ezt a mozgást – tudományosan és társadalmi intézkedéseink terén – előre lássuk, mielőtt az elérné a völgy alját” – zárja írását Szabó Péter a Másfélfokon.

Forrás: magyarmezogazdasag.hu