100 tonna műanyag került egy tatai útszakaszba

• Jó hírek, Környezetvédelem
• 2026. március 20.
• 0

A 8119-es főúton, Tata közelében különleges kísérleti útszakasz készült: a mindössze 100 méter hosszú út alaprétegébe mintegy 100 tonna műanyaghulladék került.

A projekt a Magyar Közút Nonprofit Zrt., a Colas és a Makrópa Kft. együttműködésében valósult meg, az úgynevezett WLC (Waste Light Concrete) technológia alkalmazásával – számolt be róla a Magyar Építők.

A fejlesztés célja, hogy új felhasználási lehetőséget találjon azoknak a hulladékoknak, amelyek jelenleg többnyire lerakókban végzik. Magyarországon ugyanis évente körülbelül 2 millió tonna olyan hulladék keletkezik, amelyet sem újrahasznosítani, sem energetikailag hasznosítani nem lehet. A WLC-technológia azonban esélyt ad arra, hogy ezek az anyagok az építőiparban kapjanak új szerepet.

Hulladékból beton: két évtized kutatás eredménye

A technológia alapját Bus Károly fejlesztései jelentik, aki több mint húsz éve foglalkozik azzal, hogyan lehet a nehezen kezelhető hulladékokat építőanyagként újrahasznosítani.

Az ilyen anyagok közé tartoznak például a festett vagy kompozit műanyagok – például autók lökhárítói –, a hőre keményedő műanyagok, illetve az elektronikai eszközök égésgátló adalékokat tartalmazó burkolatai.

A módszer lényege, hogy a hulladékot 10 milliméternél kisebb szemcsékre darálják, majd cementtel, vízzel és egy speciális adalékanyaggal keverik. Ez az adalék biztosítja, hogy a különböző sűrűségű műanyagok egyenletesen oszoljanak el a betonban, így stabil és jól terhelhető szerkezet jön létre.

A fejlesztés első tesztjei még 2003-ban indultak, azóta pedig közel 400 különböző betonrecept készült el.

A kísérletek során a műanyag mellett számos más hulladéktípust is kipróbáltak: elektronikai ipari maradványokat, csomagolóanyagokat, üveget, gumit, sőt még falevelet vagy cigarettacsikket is.

Kísérleti szakasz Tata mellett

A tatai projekt az egyik legfontosabb lépés a technológia gyakorlati alkalmazásában. A 8119-es főúton egy 100 méteres kísérleti szakaszt építettek, amelyhez egy 50 méteres kontrollszakasz is tartozik.

Ez utóbbi hagyományos cementkötésű útalappal készült, így a két megoldás viselkedése hosszú távon összehasonlítható.

Az út szerkezete – felülről lefelé – a megszokott:

• 40 milliméter vastag aszfalt kopóréteg

• 100 milliméteres kötőréteg

• majd egy 200 milliméter vastag alapréteg, amely a kísérleti szakaszon műanyagdarálékot tartalmazó WLC-keverékből készült

A kivitelezés külön érdekessége, hogy nem volt szükség speciális gépekre vagy technológiára. A darált műanyagot big-bag zsákokban szállították a keverőtelepre, majd a hagyományos alapanyagok helyére adagolták. A keverést és a beépítést is a szokásos útépítési gépparkkal végezték.

Az útalapba végül körülbelül 160 köbméter WLC-keverék került, amelyben mintegy 100 tonna műanyaghulladék kapott új életet. Ez a mennyiség akár 130–150 tonna kavics vagy sóder kiváltását is jelentheti.

Könnyebb, mégis tartós?

A műanyaghulladék alkalmazása nemcsak környezetvédelmi, hanem műszaki szempontból is érdekes. A mérések szerint a keverék sűrűsége csökken, ahogy nő a műanyag aránya, így a kész anyag tömege a hagyományos útalap körülbelül 70 százaléka lehet. Ez azonban nem jelenti feltétlenül a szilárdság romlását.

A Colas szakembereinek tapasztalatai alapján a kísérleti keverék mechanikai tulajdonságai nem maradnak el jelentősen a hagyományos cementkötésű alaprétegekétől.

A különböző hulladéktípusok ráadásul eltérő tulajdonságokat adhatnak a betonnak: egyes anyagok például javíthatják a hőszigetelést vagy növelhetik a rugalmasságot.

Ötéves teszt következik

A tatai útszakasz sorsa most a mérnökök kezében van: a Makrópa Kft. ötéves monitoringprogramot indított.

A szakemberek minden évben dinamikus behajlásméréseket, egyenetlenségi vizsgálatokat és vizuális ellenőrzéseket végeznek, hogy kiderüljön, hogyan viselkedik az új alapréteg a forgalmi és időjárási terhelés alatt.

Ha a kísérlet sikeresnek bizonyul, a WLC-technológia jelentős hatással lehet a hulladékgazdálkodásra és az építőiparra is. A módszer ugyanis nem igényel külön beruházást, mégis lehetőséget ad arra, hogy nagy mennyiségű – ma még lerakókba kerülő – hulladék váljon értékes alapanyaggá.

A környezeti előnyök sem elhanyagolhatók: a technológia csökkentheti a bányászott építőanyagok mennyiségét, mérsékelheti a hulladéklerakást és a szállításból származó CO₂-kibocsátást is.

Forrás és képek: magyarepitok.hu